Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

sé. Amerikai fogságba esett a huszárhadosztállyal 1945. május 5-én, ahonnan szeptemberben tért haza. A harctéren a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje a hadiszalagon a kardokkal, valamint a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje a kardokkal kitüntetésben részesült. 1947. május 17-én B-listázták (nyugállományba helyezték). Ezek után felelségével és két gyermekével előbb Szentmártonkátán élt, 1950-től pedig Gödön vasesztergályosként dolgozott. 1958-ban mint volt ludovikás tisztet lefokozták. "Kiegyensúlyozott, Istenben hívő egyéniségét az új rendszerben ért megpróbáltatások sem törték meg. Behódolni nem tudó, de alázattal tűrő lelkülettel, a Sorstól kapott szakmájában is tökéletességre törekedett."- írta róla fia, Tomka Péter. Tomka Emil 1977. január 23-án hunyt el Gödön. A mai formája szerinti naplót az eredeti kiegészítéseivel, 1974-ben állította össze szerzője. Nagy-nagy erénye e hadinaplónak az az őszinte, a szépítgetésektől mentes stílus, ahogyan maga, osztálya, egyáltalán a huszárhadosztály mindennapi fronteseményeit, élményeit megörökíti. Nem igyekszik elkendőzni a valóságot, a háború a maga nyers "farkastörvényeivel" áll előttünk a lapokon. Ha a katona éhes, a ló nélkülöz akkor azt el kell látni és teljesen mindegy, hogyan. Ha ellenséggel állunk szemben és nem én mozdulok először, akkor.... De az is benne van ám e naplóban, hogyan látta el a magyar katona az éhező lengyel lakosságot, hogyan segítette bújni és szökni őket a németek elől. Benne van a felettes parancsnokságok vezetéséről, a fegyvertárs németekről alkotott véleménye, ami sokszor nem igazán pozitív, de az ellenfél megítélése sem különb, sőt. Az eredeti naplóhoz fűzött megjegyzéseiben őszintén vallja meg érzéseit és érveit arról, hogy mit kellett volna tenni, mi lett volna a jobb - például azon az őszi napon, amikor a fegyverszünetet bejelentették. A magyarságot, a katonaságot, tisztet és közlegényt 25 éven keresztül a bolsevizmus ellen nevelte a rendszer. A

II. világháborúban ez ellen a bolsevizmus ellen harcolt, s a katona, mert erre is így nevelték, nem kutatta a politikai okokat, nem is politizált, neki egy dolga volt, a kapott utasítást a legjobb tudása szerint végrehajtani. 1944 őszén már nyilvánvaló volt, hogy az idegen érdekekért harcoló magyar honvédség a rossz oldalon áll. Nyilvánvaló volt a háború németek általi elvesztése is. Ezt tisztán látta a tisztikar. 1944 őszének zavaros viszonyi között, az október 15-én érkező, ellentétes értel22