Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

mű parancsok csak zavart okoztak, de kiutat nem mutattak. Az átállásra, a front megnyitására való felhívások pedig rendre lehulltak mind a tisztikarról, mind pedig a legénységről, hiszen már volt tudomásuk arról, hogyan viselkedik a Vörös Hadsereg az elfoglalt tiszántúli területen. A katonai eskü a parancsmegtagadást halálbüntetéssel sújtja. Október 15-én pedig a vezérkari főnök a harc továbbfolytatására adott parancsot. Az a vezérkari főnök, akit a kormányzó emelt erre a tisztségre. Parancs van, harcolni kell tovább ebben a kényszerű szövetségben is, hogy legalább az ország többi része ne jusson hasonló sorsra. Sokan, a többség így érzett akkor a magyar tisztikarban, még ha Szálasit nem is fogadta el, s az esküt sem tette le rá. Az már nem Tomka Emil és a harcot folytatók bűne, hogy kemény és szívós ellenállásukkal hónapokkal kitolták a háború végét és az ország, benne a főváros is elpusztult, hanem annak a politikának, mely az országot odavezette. Felmerültek a harcot folytatók ellen olyan vádak is, hogy miért nem álltak át, miért nem oszlatták fel alosztályaikat, engedték szélnek katonáikat. Erre is csak egyféle válasz lehet: a katonatiszt, szintén esküjében tett hitet az alárendeltekről való gondoskodásról, ilyen tehát meg sem fordulhatott az agyában, a másik dolog pedig, az, hogy senki sem volt biztos abban akkor, hogy a szemben álló fél meg is tarja ígéreteit, hiszen a Budán átállt huszárhadosztály-részek csak 1948-ban kerültek haza, már akinek sikerült, a hadifogságból. Volt ellenpélda is, a 24. gyaloghadosztály szerencséje, és néhány, magyaroszági hadifogolytáborból verbuvált új hadseregbeli alakulat, de ők a kivételt erősítők. Az átállt, vagy fogságba esettek nagy részére még hosszú évek vártak Szibériában. Mindezekről is ír Tomka Emil. Végezetül a kiadó és a szerkesztő köszönetet mond elsősorban Tomka Péternek a napló rendelkezésre bocsátásáért, valamint Ambrus József 2/1. huszárosztálybeli törzsőrmesternek, aki már hosszú évek óta rendíthetetlen kitartással szorgalmazta e napló megjelentetését és számolatlanul sok órát töltött a nyomdakész szöveg összeállításával. A szövegben kétféle jelölést használtuk az eredeti napló és Tomka Emil 1974-es kiegészítéseinek elkülönítésére: a nyitott könyv jelzi a napló sorait, a tollat tartó kéz pedig az utólagos kiegészítéseket, megjegyzéseket. 23