Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

De ne szaladjunk előre az időben! Vizsgáljuk az eseményeket a napok sorrendjében úgy, ahogy azt a naplónk előadja. Térjünk vissza tehát március 6-ára, amikor még nyugodtan élveztük a pihenőt Pusztavámon. Az itt előfordult események sorrendjében elsőnek említem a sebesült Tersztyánszky fhdgy. váratalan bevonulását, aki a keszthelyi kórházból önként eltávozott, mert nem bírta a kórházszagot. Most, felkötött karral szolgálattételre jelentkezett. Féltettem - az kétségtelen - az egészségét, de úgy én mint főként a százada, nagyon megörültünk a viszontlátásnak. Március 7-én rendelkezésünkre állt a móri vasúti állomáson a fürdővonat. A legénység tehát teljes számban meleg zuhanyfürdőhöz jutott és ugyanott orvosi vizsgálathoz is. Hogy pedig a testápolás hiányt ne szenvedjen, az embereket kocsin küldtem át Mórra. A testápolás mellett a lelkesítő propaganda sem maradt tétlen. Fel kellett olvasni a legénység előtt a német lovas hadtestparancsnok írásban kiadott beszédét, amit a huszárokhoz intézett. Ebből a beszédből - nagy kiterjedése miatt - itt csak szemelvényeket ismertetek, kidomborítva annak lényegét. A beszéd ezek szerint így hangzott: "Huszárok! Azért jöttem el ma hozzátok, hogy veletek erről a háborúról úgy beszéljek, ahogy azt mi németek látjuk. Már az első világháborúban is sokszor küzdöttem együtt a magyarokkal. Akkor még mint fiatal hadnagy voltam a magyarok között. Csak azt mondhatom, hogy akkor én a magyar katonákat mint bátor férfiakat és harcosokat ismertem meg. A legjobbak között azok a férfiak voltak, akiknek - úgy, mint tinektek - az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy huszárok lehettek. Ebben a háborúban egy hadtest parancsnoka lettem, s mint ilyenne, az oroszországiharcokidején, az 1. lov. ho. és annak huszárezredei az alárendeltségembe kerültek.... Azután a mi 1. lov. ho-unk zömének VII. 3-a után bekövetkezett klecki vereségével foglalkozik, amiért Vattay altábornagyot, illetőleg a mögötte álló politikusokat teszi felelőssé elég súlyos vádak kíséretében. Ezután így folytatja: "Én tudom, hogy ahol azt megkívánták, ott bátran harcoltatok és olyan hőstetteket hajtottatok végre, amelyek részetekre - a magyar huszárság dicsőségteljes története során - csak megbecsülést hoz. Emlékszem a 2. huszárezredre, amely a 202