Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

Pripjet-mocsaraknál - miután lőszere elfogyott - csupasz szuronyokkal rohanta meg és verte ki állásaiból a bolsevistákat. A bolsevizmus most a hazátokba tört be. Be tudott törni azért, mert a ti örök ellenségetek - a románok - árulást köveitekéi... Az ellenséget országunkból ki akarjuk és kifogjuk verni. A Duna északi oldalán az ellenséget most dobtuk át a Garamon túlra. Mi őt még más oldalról is meg fogjuk ragadni és megfogjuk verni. Egyszer majd eljön a nagy fordulata ennek a háborúnak is. De addig ki kell és ki is fogunk tartani. Mi az idő nagy fordulatában állunk. A háború, amit mi viselünk, az egy világnézeti harc. Az európai szocializmus harca a bolsevizmus ellen. Ebből a küzdelemből senki sem vonhatja ki magát. Az ilyen világnézeti harcok, amelyben minden nép életképessége meg lesz mérve és meg lesz vizsgálva, könyörtelenek. A nép vagy könnyűnek bizonyul, vagy becsülettel kiállja a vizsgát... Ha arra gondolok, hogy mivel tartoztok Istennek, hazának és a családotoknak, ha bármi is történik, győzhetetlenek vagytok. Akkor Magyarország ezt a súlyos vizsgát kifogja állni, a magyar huszárok régi dicsősége pedig tovább fog ragyogni a boldogabb magyar jövendő felé. Ennek jegyében felszólítalak titeket, hogy fegyverbarátságunkra kiáltsato, háromszor "Éljen! "-t. így szólt hozzánk 1945 február végén egy német hadtestparancsnok. Amit mondott - azt hiszem - mindnyájan aláírhatjuk. Főként a tisztikarra, meg az értelmesebb legénységre feltétlenül lelkesítőleg hatott. Az kétségtelen, hogy a legénység hangulata ebben az időben szembetűnően javult. A virtuskodásra való hajlam újra feléledt, de ennek véleményem szerint nem annyira a nagy szavak, mint inkább a jó szállás, a kipihent test, a bőséges koszt egy kis borral vegyítve volt az oka. Ilyen emelkedett hangulatban jutottunk el az elkövetkezendő küzdelmek előkészületeihez. Március 8-án előzetes értesítést kaptam, hogy a 2. páncélos hadosztálynak 2. felderítő zászlóalját fogjuk felváltani. Az a zászlóalj Kápolnapusztán a jobb szomszédunk volt. Parancsnoka Dorner

157 szds., akit jól ismertünk, mert az összeköttetés felvételére február hó folyamán kölcsönösen meglátogattuk egymást. Marc. 8-án délután parancsnoki gépkocsimon századparancsnokaimmal és segédtisztemmel felkerestük csákberényi harcálláspontján és tájékozódtunk helyzetéről. Ő is kapott már előzetes értesítést a várható felváltásról. 157 Dorner Dezső, nemes (Érsekújvár, 1907. máj. 11. - ??) a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá 1931-ben, 1940. szept. 1-jén századossá léptették elő. 1942. okt. 1-jétől szolgált a 2. felderítő zászlóaljban, később annak parancsnoka lett. Súlyosan megsebesült 1945. márc. 17-én Magyaralmásnál. 203