Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

Még hajnalban a 3. századdal felváltottam az 1. és 2. századot, úgyhogy a 3. század részei, a 3. huszárezredtől is átvették a XII. 16-án visszafoglalt majort. A 3. huszárezredet, megerősítve a 15/1. és a 15/2. kerékpáros századokkal a mi balszárnyunkra helyezték át és felváltatták vele az ott eddig állásban volt német zászlóaljat. Ez az intézkedés eléggé megdöbbentett! Ha még a mi állásainkból visznek ki részeket a német állás szűkítésére, akkor a helyzet nagyon komoly és semmiképp sem számíthatunk tartalékok támogatására. Nem tehettem mást, mint egy erős tartalékot képezni az 1. és 2. század embereiből. És bízni a lendületes ellentámadások sikerében. Ugyanis teljesen mindegy, hogy a föellenállási vonalban átlag 10 m-enként, vagy 20 m-enként áll egy ember. Az orosz tömegtámadás, mintha vaj volna úgy tör át rajta! Az egyetlen, de kockázatos remény csakis az lehet, hogy a hirtelen megindított, jól összefogott ellentámadás visszaűzi őket még mielőtt befészkelhetnék magukat. Ez a múltban ismételten sikerült is. A Hajdúpusztától a Szarvas-tanyáig a pusztaszabolcsi úton erős motorzúgást és nagy lármát hallottunk, amit a csoport tüzérsége összpontosított tűz alá vett. Lezárva 20 h-kor. £Q Kápolnásnyék, 1944. december 20. Az éjszakát a szokásos tűzpárbaj töltötte ki. Azért a levegőben volt valami feszültség, valami baljós előérzet. Nem volt téves! 8 h. 45-kor már egybefolyóan dübörgött az oroszok pergőtüze, ami az állásokról terjedt Kápolnásnyékre, ködés romboló gránátokkal keverve. Ez a házakat romba döntő, megsemmisítő tűz 9 h. 50-ig jégesőként egyhuzamban tartott. Ebben a tűzben az oroszok - eddig nem tapasztalt módon - saját gyalogságukat belehajszolták és így annyira felzárkóztak a saját tüzükre, hogy a huszárjaink, kik az árkokban fedezték magukat, azt vették észre, hogy az oroszok húzzák elő onnan őket. Balszárnyunkon az utászszázadot áttörték, azonban a 3. század zöme mindennek dacára ellenállt. Az utolsókig kitartó 3. századot a balszárnyon betört oroszok hátulról is támadták. A már saját reteszállásból rohamozó oroszokkal a 3. század felvette a harcot és elkeseredett közelharcban - 8 fő kivételével - hősi halált halt, vagy fogságba esett. A jobbszárnyon kikülönített támpont parancsnokának Magyar János őrm-nek, aki az eddigi harcok alatt is mindig példaadóan a legvitézebbül állta meg a helyét, utolsó szava volt - az egyetlen megmenekült huszárjának tanúsága szerint: "- Kézigránátot a kézbe! A helyét senki sem hagyhatja el!" Ezzel a magatartásával ismételten bebizonyította, hogy a század az utolsó csepp vérig, megalkuvást nem ismerve küzdött esküjéhez és az ősi huszár szellemhez híven hazájáért. 165