Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

Az összeköttetés - mint ilyenkor mindig - megszakadt, felfelé és lefelé egy­aránt. Miklósinak és Ébernek már előzetes parancsot adtam, hogy külön parancs bevárása nélkül, orosz betörés esetén haladéktalanul induljanak ellentámadásra a német rohamlövegek támogatásával. A páncélos karhatalmistákból egyes vissza­futókat lehetett látni, de hogy a házból kilépjünk megkérdezni, hogy mi van már nem lehetett, mert egyik ház a másik után omlott össze maga alá temetve a bent lévőket. Az osztály távbeszélő szakasza két ember kivételével az osztályparancs­nokság melletti ház összeomlásakor ott veszett, illetve megsebesült. A pergőtűz az osztálytörzsnek a faluban elhelyezett lovait mind elpusztította és így a súlyos veszteség mellett, még a kocsijainkat sem tudtuk elhúzni. Az 1. és 2. század utcai harcban, halogatva hátrált a túlerős és gyorsan előrenyomuló ellenség elől. Mikor Miklósi és Éber megmaradt embereivel végre egyesülni tudott a német rohamlö­vegekkel ellentámadásba lendült. Ez nem juthatott tovább a postánál, mert a Pázmánd felé vezető utca teljes szélességében hömpölygött észak felé az orosz tömeg és noha ebben a német rohamlövegek rendeket vágtak, egy-egy lövéssel végig seperve az utcát, mindig újabb és újabb tömeg tört elő, most már a házro­mok közt is tért nyerve. Mi dr. Németh Lászlóval és Foltényi Gáborral - éppen az utolsó percben ­kiszaladtunk abból a házból, ahol az osztályparancsnokság települt, mert ez a ház a következő percben telitalálatot kapott és összedőlt. Én kevéssel hátrább egy ház fala mögé feküdtem le és ott már egyedül voltam, mikor észrevettem, hogy az utca másik oldalán az árokban fekszik Tersztyánszky és egy karabélyból lövöldöz az utca végén feltűnő oroszokra. Egy huszár feküdt hirtelen mellém és odaszólt, hogy kapaszkodjam a nyakába, mert hátra visz. Ránézve láttam, hogy az arca csupa vér. - Fiam, te vagy sebesült, nem én - szóltam rá. - Siess a kötözőhelyre! Hátraszökellt. Aztán mi is megindultunk szökellve Tersztyánszkyval, hátrafe­lé. Az osztályom maradványai - utolsónak elhagyva Kápolnásnyéket - a község­től északnyugatra a müúttörés mentén beásott német légvédelmi gépágyúk vona­lában reteszállást vettek fel. Bágyontól nyugatra, a műúton túl az 1. század, tőle délnyugatra a 2. század maradványai foglaltak állást. Én törzsem maradványaival, továbbá Tersztyánszkyval és 8 emberével, valamint a 20 főre apadt utászszázad­dal a közép mögött 300 m-re egy kis tanyába települtem Tőlünk északra pár száz m-re a 3. huszárezred 4 aknavetője, majd ezek mögött a földút mentén a mi 6 aknavetőnk foglalt tüzelőállást, noha lőszer már csak nagyon kevés volt. Balszár­nyam mögött a 18 főre apadt 3. huszárezred biztosított. Estig az ellenség nem tett előnyomulási kísérletet felénk a falu területéről. Aknavetővel és gránátvetővel szórványosan lőtték állásainkat. Balra a 3. hu.e. biztosításán túl, senkivel sem 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom