Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)
Lázár Sándor naplója
sokáig itt leszünk, még képes lesz eltalálni. Már vagy egy 10 perce szóltam a tüzérnek, hogy lőjön, de most veszekednek, hogy melyik kezdje. A fene beléjük. Inkább lőjenek. Sőt! Embereim már egy bornyút is fogtak a nagy csatazaj közepette. A nagy ricsajra meg csak annyit mondott huszár Dagics, hogy: „hát nem akarják ezek, hogy hazakerüljünk?" Hát most meg megérkezik Szabó Bálint szakaszvezető két csajkával. Feri már messziről látja, hogy jön, csapkod mellette a menkő, de ő csak jön, jön rendületlenül. Mikor megérkezik megkérdeztük hogy löttek-e arra azt mondta: „hát lőttek, de jönni kellett, mert elhűl a csirke." Tudniillik a mi ebédünket hozta. VIII. 23. Ossow. Tegnap délután kapom a parancsot, hogy 9-re legyek Szentgyörgyvölgyi Gábor harcálláspontján. Ott lesz Szabadhegy' alezredes és valami megbeszélés lesz. 8-kor indulok, saját védővonalam mögött elmegyek az 5. század csatlakozásához, ott kérdem Kéri 102 zászlóst, hogy Gábor merre van. Ő nem tudja, de az irányt kb. megmutatja, hogy merre menjek. Másodmagammal elindulok, és a muszka orra előtt 200 m-rel eldefilírozok (díszmenetben elvonul - B. J.) vagy másfél km-t egy erdőig, ahol megtalálom a páncéltörő ágyús századot. Ezek nem tudják, hogy Gábor hol van, de elvezetnek Baross Dinihez. Itt nagy vacsorázó társaságot találok együtt. Szabadhegy, Bütyök, Solymossy Marci, Pákh Ervin 103 és László Miklós 104 . Én is gyorsan leülök és kezdek vacsorázni. Alig kezdek hozzá a csirkéhez, mikor jön egy nagy akna sorozat. Találgatjuk, hogy ez vajon saját-e, vagy ellenség. Mikor jő pihegve egy küldönc és jelenti, hogy az 5. századnál betört az orosz. Mindenki felugrik, nagy kapkodás, én, mint akinek az egészhez semmi köze, nyugodtam tovább vacsorázom. Baross Dini kirohan a tartalékkal, én a vacsorám befejeztével szintén indulok a legényemmel. De persze nem arra amerről jöttem, hanem egy nagy körutat téve a bal kézen. Megyünk-megyünk, beérünk egy erdőbe, egy parkban gyönyörű kastély, aztán újra egy erdő, ahol állítólag a vonatom van, persze vaksötétben nem látunk semmit. Görcsösen szorítom a géppisztolyomat, csinálunk egy éles balra át-ot, és megyek a vonal felé. Bukdácsolva árkon-bokron, mély harckocsi nyomokban, bokán felől érő homokban végképp nem tudtam már hogy hol vagyok, mikor belebotlom a telefondrótomba, és amellett fél 1 l-re hazaérek. Azonnal jelentkezem telefonon Kéry József (Nyíregyháza, 1919. szept. 23. - Nyíregyháza, 1986. aug. 26.) tartalékos zászlós, a 4/5. lovasszázad szakaszparancsnoka. Mesebesült 1944. aug. 27-én Varsó mellett. 1945. márc. 10-én esett orosz fogságba, ahonnan 1950. dec. 6-án tért haza. 103 Pákh Ervin (Komárom, 1923. jan. 24. - ) hadnagy (Ludovika Akadémia, 1943.), a 4/II. nehézfegyver-század egyik aknavető szakaszparancsnoka. Súlyosan megsebesült a Csepel-szigeten 1944. nov. 23-án. 1945. máj. 9. és 1947. júl. 14. között szovjet hadifogságban volt. 104 László Miklós, vitéz (Sopron, 1913. ápr. 3. - ??) százados (Ludovika Akadémia, 1934.), a 3/6. lovasszázad parancsnoka. Megsebesült 1944. szept, 9-én Alpárnál.
