Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

szerű vacsorát készít, és egy príma tojáslikőrt, úgy, hogy a magyar-németlengyel barátság szorosabb kapcsolatot talál. 11-kor a német elmegy és én elfoglalom a helyét, amely egy ruganyos rökamiét jelent 4 hete először. Tóni már csinálja az ágyat, mindjárt úgy fogok aludni, mint a bunda. Még megrendelem a holnapi reggelit: lágy tojás, tea, vaj, jam, pirítós kenyér, és már alszom is. Jó éjszakát. 11 óra 18 perc. VII. 30. Éjjel 12-kor beállított négy német, fölzavartak, és azt akarták, hogy adjam át a helyemet. Erre egész udvariasan megmondtam nekik, hogy egyrészt főhadnagy vagyok, tehát hapták (Vigyázz! - B. J.), másodszor pedig sürgősen menjenek a fenébe, mert kihajíttatom őket. Erre szörnyű udvariasak lettek, és engedélyt kértek, hogy leülhessenek, bevárni a társaikat, akikkel továbbmennek. Kegyesen megengedtem nekik, mire egy félóra múlva el is mentek. Reggel kisült, hogy nem üres kézzel. A házigazdától az autót lopták el, tőlem pedig a derékszíjamat pisztolyostól. Ez még nem volna baj, de rajta volt egy tokban api vörös bicskája is. Azt nagyon sajnálom. Ha véletlen összehozna ezekkel a disznókkal, hát nem tudom, nem lövök-e bele valamelyikbe. A nap csendes, szép nyári nap, jó meleg van, előttünk úgy 15 km-re óránként bombáznak a ruszkik, ilyenkor nagy durrogás. Kipróbáltam a Faustot egy beton házon. Mondhatom imponáló volt. Most már tényleg jöhet a páncélos. 30 cm-es beton falat úgy átvágta, mint a rongyot, és az egész fal megrepedt. A mulatságos az volt az egészben, hogy a civilek mind fejest ugrottak a pincébe a durranásra. Nem mondom, szólt akkorát, mint egy repülő bomba. Nekem is olyan légnyomásom volt, hogy még most is cseng a fülem, pedig már egy jó félórája történt az eset. Különben egész délelőtt sétáltam a parkban, zongoráztam, szóval európainak éreztem magamat. Embereim fürdenek, mosnak, főznek, esznek és alusznak. Végre kissé kipihenhetik magukat, csak itt tudnánk maradni vagy két napig. Istenem! De jó volna. De azt hiszem, egy óra múlva megyünk. Állítólag csirke lesz ebédre, csináltatunk hozzá uborka salátát. Anyám írja, hogy a 14-i pótlással jön nekem 3 csomag. Jól jönne most az a kis bor, ami benne van. Remélem megkapom, írni kellene, de kár, mert úgy sem tudom föladni, a posta ki tudja merre jár. Pénzt kapni sem kapok semmit. Küldtem haza 270 pengőt. Remélem az elmegy rendesen. Most jönnek mondani, hogy a házból, amit a Fausttal átlőttem, egy órát és két gyűrűt elvittek. Hát én most kiköttetem a pofákat, mert rablóbanda mégsem vagyunk. A fene a sok piszkos gazemberit. Persze a kutatás már veszett fejsze nyele, nem lett meg semmi, ellenben indulási parancs jött. Azt sem tudják máskor, mint ebéd időben adni. Hát erre nem indulok persze, úgy is csak tartalékba megyek ide 6 km-re levő faluba. Először szépen megebédel a legénység meg én is, aztán majd úgy 2 óra felé elindulunk. Pukkadjanak meg.