Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

felderítönket, mikor pedig megtudták, hogy az magyar, bocsánatot kértek, és figyelmeztették, hogy valami ismertető jelet tegyünk a kocsikra. Azóta minden autónk nemzeti színekkel pompázik, nem is bántja senki. A németek viszont hozzánk jönnek aludni, mert egyedül maradni félnek. Nem is csodálom a lengyeleket, úgy kizsákmányolják őket a németek. Most készülünk, várjuk az indulási parancsot. írtam Nagymamának, Magda néninek hát nem panaszkodhatnak a hazaiak. Népem pihen, nótázik. így van ez jól, ki tudja egy óra múlva nem verekszünk-e az orosz harckocsikkal. Ja! Ez a katona élet. Ma kastélyban, holnap az árok partján, ma négyfogásos ebéd, holnap egy darab száraz kenyér, ma még piros élet, holnap örök álom. És ez benne a szép. Csak egy nap a világ, csak ma élünk, sőt csak most, nem törődünk a jövővel, csak a percnek élünk, a többi a vezetők dolga. Törje a fejét a vezérkari főnökség eddig úgyis rosszul törte. Most már a T-34-től sem félünk annyira, mint eddig. Van 5 Panzerfaust, valamit az is ér. Csak bátorság kell hozzá, azt pedig erősen növeli a 14 nap szabadság, amit egy harckocsiért kap az ember a nagyezüstön kívül. Azt hiszem ez a legjobb kitüntetés. VII. 28. Tegnap délután 3-kor elindultunk és 4 óra alatt legyalogoltunk 25 km-t. Szállásunk jó, csak vacsorát nem tudunk főzni, mert a konyhánkat Pista bácsi visszaadatta. Bütyökkel vacsorázunk rumos teát, méz, vaj, jam. Bombázás dacára prímán alszunk, ma reggel fél 7-kor riadó, előre jövünk védőállásba. Én az osztály jobb szárnyán egy faluban, de odaérve egy halom németet találok. Kisül, hogy a Wiking, Hermann Göring, a Totenkopf SS hadosztályok már itt vannak, egy német hadosztály pedig most rak ki Varsóban, úgy hogy valószínűleg meg tudják állítani az oroszt. így mi most a legnagyobb békében élünk, és remélem, egy darabig így is marad. Hallani ágyúzást, de elég messze. VII. 29. Hát igen, most pihenünk! Azaz, dehogy is pihenünk, tartalék vagyunk a hadosztály jobb szárnya mögött, és fedezzük a bakákat, akik a hátunk mögött sietve indulnak Varsó felé. Előttünk a 2-es huszárok, kb. 4-5 km-re, remeg az egész, és mi minden pillanatban várjuk a T-34-eket. Szóval szinte pihenő. Nem is írok tovább, egész éjjel menet, alvás nélkül, olyan fáradt vagyok, alig tudok élni. Délután Vj 4-ig alszom, akkor kapom a parancsot, hogy századommal 5 km-t előre menjek Kirinow faluba, és biztosítsam az osztály jobb szárnyát. Ide érkezem, találok itt egy német SS társaságot a Wiking hadosztálytól, amelyik a hidat csinálja. Parancsnokuk egy főhadnagy, akivel hamar megbarátkozom és társaságában, a lengyel földesúr családja körében egy igen kellemes estét töltök. Kapok tőle 2 Faustot, ami a biztosító rajaimnak nagyon jól jön, ő pedig nagyA T-34-es szovjet közepes harckocsi a II. világháború egyik legjobb harckocsitípusa volt.