Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története

Komolyabb feladat volt a zászlóalj felruházása. Ábrahám százados már június 4-i jelentésében jelezte, hogy a zászlóalj önkénteseinek egy része csak egy váltás fehérneművel rendelkezik, ezért fontos lenne, hogy az önkéntesek mielőbb ruhát kapjanak. A hadügyminisztérium válaszában közölte, hogy egyelőre sem ruhát, sem fegyvert nem tud küldeni, s azt tanácsolta, hogy a leghiányosabb ruházatú ön­kénteseket a hadfogadó raktárkészleteiből lássák el ruhával. Szemere július 3-án fel­hívta a toborzási körzetben lévő megyéket, hogy a zászlóalj számára felajánlott aján­dékaikat, ha azok a felruházásra vagy fegyverzésre alkalmasak, küldjék egyenesen Debrecenbe; más természetű ajándékaikat viszont tegyék pénzzé, s úgy küldjék el. A város összesen 14000 forint adományt gyűjtött össze. Az 1400 főre számolt felszerelési cikkek július 22. előtt érkeztek meg Deb­recenbe. Szemere őrnagy július 25-én jelentette, hogy a zászlóalj bakanccsal, nadrág­gal és két váltás fehérneművel el van látva. A kiszabva kapott sapka és köpeny 2-3 nap alatt elkészül, a zubbonyok viszont nem, mert ezek anyagát végben kapták. A zászlóalj július 19-én Temesvárról kapott 1044 új (gyutacsos) szuronyos puskát, van 12 000 óngolyója, 8000 gyutacsa és 6 mázsa lőpora. A zászlóalj létszáma 1389 fő (te­hát valószínűleg a sárospataki diákok is ide kerültek). 27 Július 15-én Batthyány elrendelte, hogy mivel a zászlóalj rövidesen megkap­ja fegyvereit is, készítsék elő a Szegedre történő kiindulásra. Néhány nap múlva elrendelte, hogy a számfeletti újoncokat a Veszprémben toborzott, igencsak hiányos létszámú 6. zászlóaljnak adják át. Mészáros Lázár hadügyminiszter július 23-án utasí­totta a zászlóaljparancsnokot, hogy 28-án induljon meg Szegedre, s ott adja át lét­számfeletti újoncait a 6. honvédzászlóaljnak, majd várja be Philipp Bechtold altábor­nagy, a délvidéki erők főparancsnokának további rendeleteit. A zászlóalj július 28-án Boka Károly cigánybandájának zeneszava mellett el is indult, Szoboszlón át Nádudvarra, onnan Karcagon, Kisújszállásson és Török­szentmiklóson át Szolnokra. A zászlóalj egyik önkéntese fürdőzés közben itt a vízbe fulladt. A zászlóalj szolnoki tartózkodása során 12 fő Pestre utazott, s itt vették át a zászlóalj zászlaját; a zászlótartó a beregi Guthy Ferenc lett. Szolnokról augusztus 5­én hajóval Szegedre. Először az első három század hajózott el, mert a másik három elszállítására nem volt elegendő hajó. Ezek 6-án követték a többieket. Az első három század 7-én továbbindult Óbecsére. Itt átadott 200 újoncot a 6. honvédzászlóaljnak. Ezek „zsíros szájú debreceni fiúk", s a veszprémieknél kissé „nyersebbek" voltak — ahogy a 6. zászlóalj krónikása írja. 28 E három század ezután továbbment Nagybecs­kerekre, ahová 8-án érkezett meg. A zászlóaljat végül Kiss Ernő ezredes dandárához osztották be, s Écskára helyezték. A másik három század ugyanezen az útvonalon indult meg, majd Óbecséről a Tisza túlpartján lévő Törökbecsére kelt át; itt a szabol­csi Mikecz Tamás engedély nélkül át akarta lépni az őrség vonalát (le akart menni fürdeni a Tiszára), s amikor az őrök megállították, szuronnyal támadt rájuk. Az össze­csapásban Mikeczet súlyosan megsebesítették, s így kénytelen volt a szegedi kórház­ba vonulni. 27 KRASZNAY Péter, 1998.: 58-59. o.; URBAN, 1973.: 304. o. 28 SZALKAY Gergely: A VI. honvéd-zászlóalj története. Hazánk. Szerk.: ABAF1 Lajos. VIII. köt. Budapest, 1887. 123. o. Szalkay szerint ez 13-án történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom