Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
A 4-6 század Melencére vonult, majd onnan előfogatokon Écskára érkezett. A község Nagybecskerektől kb. 6 kilométerre, a Béga jobb partján fekszik, s kb. 6 kilométerre volt a Periasz előtt épített szerb tábortól is. A községben ekkor a 37. (Máriássy) és a 60. (Wasa) gyalogezredek egy-egy zászlóalja volt beszállásolva; a zászlóalj ezekkel felváltva adott őrséget és előőrsöt. 29 A zászlóalj a Délvidéken A zászlóalj megérkeztekor a Délvidéken immáron két hónapja folytak fegyveres harcok. Az első összecsapásra még június 12-én Karlócánál került sor, amikor a péteiváradi várőrség különítménye megpróbálta bevenni a várost és felszámolni az ott gyülekező szerb haderőt. A nem megfelelő erőkkel végrehajtott támadás azonban nem érte el célját, s miután Csemovits Péter királyi biztos június 24-én fegyverszünetet kötött a fölkelőkkel, azok ezt pozícióik megerősítésére használták fel. Június közepétől a Bácska és a Bánság területén egymás után alakították meg erődített táboraikat, s ezekből ki-kicsapva igyekeztek megszakítani a szembenálló magyar és cs. kir. erők közötti összeköttetést, s kiirtani, meghódoltatni vagy elűzni a környékbeli magyar, román és német falvak lakosságát. Július közepén a szerbek általános támadást indítottak, de a hosszú vonalon végrehajtott támadásaikat a cs. kir. csapatok és a magyar nemzetőrök még mindenütt visszaverték. Július 14-én Bechtold altábornagy megpróbálta elfoglalni a szerbek egyik legfontosabb táborát, a Ferenccsatorna mellett fekvő Szenttamást, de visszaverték. Az augusztus 19-én megismételt támadás ismét kudarccal zárult, sőt, a hónap végén Djordje Stratimirovic csapatai elfoglalták Temerint és Járeket, s ezáltal megszakadt az összeköttetés a bácskai magyar erők és a péterváradi erőd között, s Szenttamástól a római sáncokon át Titelig, onnan pedig a Periasz - Tomasevác - Alibunár - Strázsa vonalon összefüggő szerb vonal jött létre, 30 A perlaszi tábor a karlócai és a római sáncokban létrejött tábor után harmadikként, június közepén alakult, Jovan Drakulic nyugalmazott cs. kir. hadnagy, szerb nemzetőr ezredes vezényletével. A tábor létszáma július elején 300, július közepén 5000 határőrt és 300 szervináus önkéntest számlált. A tábor helyőrsége július 15-én megtámadta Écskát, de véres fejjel volt kénytelen menekülni. 31 Az ezt követő hetekben a szerbek ugyan ki-kiütöttek a táborból, de láthatóan csak azért, hogy az écskai és más magyar helyőrségeket nyugtalanítsák. A 10. zászlóalj katonái már megérkezésük után ízelítőt kaptak a háború borzalmaiból. Óbecsén a helyi vendéglő udvarában ott feküdt közszemlére kitéve egy magyar juhász holtteste, aki „levágott kéz- és lábokkal találtatott a mezőn". így aztán az ezt követő hetek őrszolgálatai során a kiállított őrszemeknek eszük ágában sem volt elaludni, „a kukoricalevélsuhogása ébren tartotta"figyelmüket. 32 2L J A kiindulásra ki. még URBÁN, 1973.: 321. o. 3° A délvidéki hadműveletekre Id. OI.CHVÁRY: 14-83. o.; BONA Gábor szerk.: A szabadságharc katonai története. A vonatkozó fejezetet írta KEDVES Gyula. Budapest, 1998. 103-123. o. 31 OLCHVÁRY: 16., 34-37. o. 32 Nagyváradi önk.: 4-5. o.
