Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
állította az újjászervezendő csapatok élére. Azonnal csapaterősítések útnak indításáról döntött, így kapott utasítást december 14-én a 43- honvédzászlóalj parancsnoksága is a Miskolcra való indulásra. 24 December 26-ig, amikor is Schlik megindul csapataival Miskolc irányába, további 3 honvédzászlóalj, 4 huszárszázad és ágyúk érkeztek Mészároshoz erősítésül, így a magyar erők létszáma 10000 fő fölé emelkedett, amelynek háromnegyed része már reguláris katonaság volt, igaz többségük még „nem szagolt puskaport". Mindenesetre a létszámviszonyok a magyar félnek kedveztek, így Mészáros Lázár Kassa visszafoglalását tűzte ki célul. Tervének kedvezett, hogy Schlik is támadásra határozta el magát, mert így megvolt a lehetősége annak, hogy a hadműveleti bázisától eltávolodott, s az erőit megosztó, így meggyengült császári csapatokat könnyebben megverjék Szikszónál a Hernád völgyében kialakított erős védelmi állásban, mintha az védelemre berendezkedve teljes erejével Kassánál venné fel a harcot. Mészáros ennek szellemében a beérkező csapaterősítéseket azonnal tervezett előnyomulása igényei szerint indította útnak. A 43. honvédzászlóalj így nem is vonult be Miskolcra, egyenesen Gesztelyre irányították, ahol 23-tól állomásozott. Ezen a napon indították útnak Nyíregyházáról azt a 34 fős újonccsapatot, amellyel Szabolcs be kívánta fejezni az alakulat számára végzett újoncozást. Valószínűleg valamelyik frissen kinevezett hadnagy kísérhette őket, végre ugyanis pótolhatták a harctérre vonuló zászlóalj tisztikarában mutatkozó hiányokat is. December 16-án Kralovánszky Frigyest századossá léptették elő, ezzel elvileg teljessé vált a századparancsnoki kar, az elvonuló alakulatot mégis csak 2 százados kísérte, Sztankóczy és Kralovánszky. Földváry és Kálnoky időközben ugyan megérkezett a 9. honvédzászlóaljtól, de Kálnokyt a helyi mozgósított nemzetőrség kiképzésének irányításával bízták meg. (Szabolcsból ugyanis egy zászlóaljnyi nemzetőrt mozgósítottak, s rendfenntartó, biztosító feladattal Zemplénbe küldték éppen ebben az időben.) Földváry György pedig a zászlóalj számára szükséges fegyverek átvételére utazott a fővárosba. Az alakulat 5 hadnagyát is ekkor léptették elő főhadnagynak, a 4 újonnan kinevezett hadnagy viszont nem a zászlóalj altisztjei közül került ki. A főhadnagyok: Thassy-Becz Kálmán, Gábrieli Sándor, Fanyar Lajos, Halassy Zsigmond és Angyal Dániel. Sidójy Vendel hadnagy Thassyhoz és Gábrielihez hasonlóan 38. honvédzászlóaljban vitézkedett, de ő végül is csak számfölöttiként tartozott az alakulathoz, a hadtest törzsében teljesített szolgálatot. Vostri Emil kiszolgált gránátos altiszt, Kármán Lajos pedig Bács megyei hivatalnok volt. A negyedik hadnagy a már említett Péchy Elek volt, de egyikük sem volt az útnak induló zászlóaljjal, pedig Péchy zászlóalj segédtisztnek volt kinevezve. Ismét csak kapkodásra, szervezetlenségre utaló jeleket fedezhetünk fel, és a központi szeivekkel való kapcsolattartás elégtelenségét. A zászlóaljparancsnok ugyanis még 24-én sem tud az előléptetésekről, legalábbis erről tanúskodik aznap kelt jelentése. 25 Bonyolította a helyzetet az is, hogy Kármán Lajos is segédtiszti beosztásba lett kinevezve. A legnagyobb problémát viszont a fegyverek hiánya jelentette, s Földváry hiába utazott Pestre, ott nem tudtak alakulata számára semmit sem adni. Kossuth még december 15-én írott levelében hívta fel Szemere figyelmét arra, hogy a csak lándzsával ellátott zászlóaljnak 24 Kossuth Bemhez és Sillye Gáborhoz írott levelei KLÖM. XIII. köt. 739-740. o. 2<5 OL. H. 83. 2. d. 2/:i. l'use. A mozgósított nemzetőrzászlóalj parancsnoka Vay Ferenc őrnagy volt.
