Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj

feltétlenül adjon az érkező puskákból. De 17-én csak 931 puska érkezett, így ezekből a később beérkező 43. honvédzászlóaljnak már nem jutott.

26 Első ütközetükben így a szabolcsi honvédek gyakorlatilag fegyvertelenül vettek részt. Emiatt a december 28-án Szikszónál lezajlott összeütközésben tartalékban voltak, konkrét harci cselekményt nem hajtottak végre. Csak 28-án csatlakoztak a Kassa elé vonuló honvédcsapatokhoz, addig 4 századuk Gesztelyen l-l pedig Hernádkak és Onga községekben állomásozott 1118 fős létszámmal. Az ütközet különben rövid volt a kibontakozó tüzérségi párbajban a honvédek újonc alakulatai meglehetősen nyugodtan viselkedtek, s amikor Schlik egy különítménye megjelent a bal szárny oldalában, megkezdődött a hátrálás. Mészáros kénytelen volt általános visszavonulást elrendelni a Sajó mentén kialakított védelmi állásba. Schlik látván a magyar túlerőt nem kockáztatott és szintén visszavonult egészen Kassáig, aminek során az irtózatos hidegben többszáz katonája szenvedett fagysérülést. így továbbra is volt esélye a magyar támadás sikerének. Mészáros egy kombinált hadművelettel akarta elérni Kassa visszafoglalását. Csapatai legnagyobb részével rövid tétovázás után megindult a császári csapatok után, s frontális támadásra készült. Hogy Schlik erőit megossza, s a császári védelmet megzavarja, a Szepesség felől a 19., Zemplén felől pedig a 21. honvédzászlóaljat rendelte Eperjes-Kassa irányú előnyomulásra. Ennek a két hadoszlopnak a támadása siker esetén a császáriak hátát veszélyeztette, s akár még bekerítésüket is eredményezhette volna. Az akció összehangolása azonban nem sikerült, az egyes hadoszlopok együttműködése elmaradt, így Schlik egyenként tudta semlegesíteni azokat. Január 4-én Mészáros csak Miskolc felől előnyomuló főerőivel számolhatott, de még így is létszámfölényben volt a Kassánál védekező 5000 főnyi császári haderővel szemben. A támadó magyar csapatok 2 dandárba és 2 féldandárnak nevezett szárny oszlopra voltak tagolva. A még mindig fegyvertelen, vagy csak néhány tucat puskával felszerelt lándzsás 43. honvédzászlóalj a centrumot alkotó Pulszky Sándor ezredes vezényelte dandárba lett beosztva, az aránylag tisztességesen felfegyverzett 20. honvédzászlóalj, a verespántlikás borsodi önkéntes zászlóalj, valamint a Lehel-huszárok két, a Hunyadi-huszárok egy és a hevesi lovas nemzetőrök négy százada, illetve a tüzérség gerincét adó két üteg mellé. Tulajdonképpen a dandár tartalékát jelentette, s legfontosabb feladata a magyar szélsőjobb szárnyat képező Rembowski őrnagy vezényelte féldandárral való összeköttetés fenntartása volt a felvonulás alatt. Az 1100 fős (más adat szerint csak 800) zászlóaljat tömegben állították fel, s a Kassa előtt csatarendbe állt Pulszky-dandár második vonalában helyezkedett el. Katonái így első tűzpróbájukon semmilyen hasznos tapasztalatra, pláne sikerélményre nem tehettek szert, mert közvetlenül nem kapcsolódtak be a harcba, csak a villámgyorsan terjedő pánik érte el őket is, és a szaladok számát szaporították. Az történt ugyanis, hogy a centrumban lévő Pulszky-dandár nem tudta követni a magyar bal szárny (Perczel Sándor féldandára) támadását, mert utóbbi csapatait egy oldalukban felbukkanó császári hadoszlop zavarta meg, s késztette visszavonulásra, míg Pulszky második vonalban álló lovas nemzetőrei a röppentyűk 26 Országos Honvédelmi Bizottmány iratai OL. II. 2. 1848:6029. és 1848:6642. Az iratokat közli SZEMERE Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Okmánytár (a továbbiakaaban Szemere: Okmánytár, szerk. HERMANN Kólx'rt - PELYACH István) Budapest, 1990. A zászlóalj fegyvertelenségére OL. II. 83. 2. d. 521