Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
ges volt ezeknek reguláris alakulatokkal történő megerősítése, és a hadműveletek összehangolására, valamint az északkeleti határ biztosítására egységes katonai vezetést hoztak létre Dembinski altábornagy irányításával. Ez annál inkább sürgető volt, mert Galíciából minden nélkülözhető császári erő összevonásával egy újabb hadtestet szerveztek azzal a céllal, hogy Felső-Magyarországot hatalmába kerítse, s a magyar fősereg hátát fenyegesse. Az Anton Vogel altábornagy vezénylete alá kei-ült hadtest 3 dandárában 11 gyalogos zászlóalj, 8 lovasszázad és 24 löveg volt, közel 10 000 fős összlétszámmal. A hadtest zömének összevonására április 18-án került sor Duklánál, s néhány nap múlva be is vonultak magyar területre. Szerencsére a császáriak főseregének kedvezőtlen helyzete miatt Vögel nem merte megkockáztatni az ország belsejébe való behatolást, s lassan vonulva a Szepességen keresztül a Vágvölgyét szállta meg, majd május közepén Trencsény megyében helyezkedett el, csatlakozva a császári fősereg bal szárnyához. Dembinski május elején hasonló létszámú, de zömében újonc, tehát kisebb harcértékű csapataival nem akarta útját állni ellenfelének, tisztes távolságból kísérte az elvonuló császáriakat. A lengyel tábornok elsősorban a Galíciába történő benyomulást tartotta fő céljának, hogy ott fegyveres felkelést robbantson ki a lengyel lakosság körében. Ehhez azonban további jelentékeny csapaterősítések kellettek volna, de erre a kormánynak nem volt módja, így eltiltotta Dembinskit tervezett akciójától. Az északi hadseregnek nevezett seregtestet a IX. hadtest és a Kárpátalját biztosító helyőrségek alkották. Egy május 13-án szerkesztett hadrend szerint a hadtest 9979 főből állt, s a 19. hadosztály (Bulharyn ezredes), valamint Lázár Vilmos és Jászvitz Ferenc őrnagyok dandárai voltak beosztva. A fő erőt Bulharyn hadosztálya képezte, de jellemző a hadtest félig szervezettségére, hogy ez is csak egyetlen komplett zászlóajjal (13- honvédzászlóalj) rendelkezett. Ide került a 43. honvédzászlóalj is, de mindössze 2 századával, ahol 7 tiszt és 263 fő legénységi állományú honvéd volt. A zászlóaljparancsnok sem tartózkodott ezeknél a harcképes századoknál. 50 Földváry távozása után egymást váltották a zászlóaljparancsnokok, anélkül, hogy ténylegesen vezényelték volna alakulatukat. Április ló-án Meyer Henrik lett őrnagyi rangban az alakulat parancsnoka, de május l-jén már át is vette korábbi zászlóalja, a 34. (Porosz herceg) sorgyalogezred III. zászlóaljának vezényletét. Ezt követően legalábbis papíron Kubinyi Károly őrnagy követte, aki korábban a 3- honvédzászlóalj századosa volt, s bár kinevezték az 52. (Ferenc Károly) sorgyalogezred III. zászlóalja parancsnokának, beosztását nem foglalta el, így a zászlóalj nélküli őrnagyot a 43. honvédzászlóalj élére állították. Nagy örömöt úgy látszik nem talált a legalább három felé széttagolt új alakulatában, mert május 14-én már a frissen szerveződő 95. honvédzászlóalj parancsnokának nevezték ki, amely beosztását el is foglalta. 51 Időközben, április 19-én újabb tisztek kinevezésére került sor a zászlóaljnál. Századosok lettek Sternádt és Ficzek főhadnagyok, ami a szabályosnál eggyel több századost jelentett a tisztikarban, még akkor is, ha Lázár grófot leszámítjuk, aki 1 III.. 1848-49: 27/376. A hadtest létrehozására és feladatára Dembinski Magyarországon 240-276. o. A zászlóalj Kassára érkezésére Közlöny 1849/96. sz. HONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 1987. 237. o, valamint Közlöny 1849/106. sz. és OL. 1848-49. II. 79. 6. k.
