Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
nesen és kirekesztőleg csak a már felállítani rendelt honvédzászlóaljak szaporítására" lehet fordítani. A „kiállítandó honvédsereg az ország békéjének tökéletes helyreállításáig szolgáland", s ha rövidebb lenne a rendes katonáskodási időnél (8 év), „a kitöltött honvédi szolgálat mindenkinek befog számíttatni". Batthyány szeptember 13-án rendeletet adott ki a hadfogadó parancsnokságoknak a toborzás megkezdésére az első tíz honvédzászlóalj kiegészítése és újabbak felállítása érdekében. A rendelet szerint az újoncokat a hadfogadóknak Debrecenbe, Szegedre és Pestre kellett szállítaniuk. Szeptember 14-én pedig már az egyes törvényhatóságokat utasította, hogy a képviselőház szeptember 12-i határozata alapján kezdjék meg a honvéd hadsereg szaporítására a toborzást. 2 A szeptember 13-i és 14-i toborzási intézkedések még nem határozták meg azt, hogy az egyes törvényhatóságoknak - vármegyéknek és királyi városoknak konkrétan mennyi újoncot kell kiállítaniuk. Ez a kérdés a hadügyi törvény vitájában sem merült fel. A konkrét létszámról a képviselőház szeptember l6-i ülése hozott határozatot. Nyáry Pál azt indítványozta, hogy az 184l-es újoncozási bázis létszám, vagyis 127 lakos után ne 1, hanem 2 újoncot állítsanak ki. Indítványát a képviselőház elfogadta. Ezt a határozatot Batthyány szeptember 18-án közölte a törvényhatóságokkal, s értesítette őket, hogy „a belépendő újoncok a hatóságok által fizetendő 20 pengő forint foglaló pénzt kapnak, mely által a nemzet képviselői határozathoz képest 4 évi szolgálatra utasíttatnak. " Elrendelte azt is, hogy a hadfogadó parancsnokságok intézkedjenek a kiállítandó újoncok ruházatáról és felszereléséről. Szeptember 19-én Batthyány a belügyminisztérium útján körlevélben értesítette a törvényhatóságokat az általuk kiállítandó újoncok számáról, akiket kor szerint toborzással, vagy sorshúzással kell minél előbb kiállítani. Ebben a rendeletben a toborzás már csak esetleges lehetőségként szerepel. Hasonlóan szerepel a toborzás a miniszterelnök törvényhatóságokhoz intézett felhívásában is: „Állítsatok ki, akár egyenes toborzás; akár sorshúzás, akár toborzás útján a községre eső honvédek számát, és ezt minden esetre haladék nélkül eszközöljétek: haladék nélkül/ mert a haladékban halál rejlik. " Mint kitűnik, Batthyány számolt a toborzás lassúságával és elégtelenségével, s ezért lehetővé tette a sorshúzással történő kiállítást is. Szeptember 20-án tovább ment, a kormánybiztosokhoz és a törvényhatóságok elnökeihez intézett kiegészítő rendeletében, az újoncok mielőbbi kiállítása érdekében, azokat már „némi kényszerítő módok" alkalmazására is felhatalmazta. A felsorolt rendeletek révén kiállítandó, 24000 főre becsült újonc gyülekeztetésére a szeptember 13-i miniszterelnöki rendeletben kijelölt városok már nem lehettek alkalmasak. Szeptember 24-én kijelölték, hogy az egyes törvényhatóságok újoncai mely zászlóaljak állományába kerülnek, s kinevezték első tisztjeiket is. Szeptember 27-én konkrétan megnevezték az egyes zászlóaljak alakulási helyét, s tervezett létszámukat a kiállítandó újoncok törvényhatóságonkénti lebontásával. A 28. - A képviselőház 1848. szeptember 12-i határozata - BEÉR János 1954: 573-574. o., KLÖM XII. 923-924. o.; Batthyány 1848. szeptember 13-i és szeptember 14-i intézkedései - URBÁN Aladár 1982: 1229-1250. o., URBÁN Aladár 1986: 673-678. o.; a szeptember 14-i rendeletet közli Pap Dénes 1866: II. köt. 1415. o., URBÁN Aladár 1982: 1262-1295. o.; újabban HERMANN Róbert 1992/b: 197. o., HAJAGOS József 1996: 106. o.