Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

honvédzászlóalj megalakulási helyéül Debreceni jelölték ki, amelybe Szabolcs vármegyének 640, Szatmár vármegyének 651, Felsőbányának 17, Nagybányának 22 és Szatmárnémetinek 70 újoncot kellett adnia.3 A 28. honvédzászlóaljat kiállító törvényhatóságok helyzete az újoncozás megindulásakor Mint az előbbiekből kitűnt a 28. honvédzászlóalj állományát két vármegyének és három királyi városnak kellett kiállítania. Korabeli adattal a népesség számára csak Szabolcs vármegyére vonatkozóan rendelkezünk, e szerint ez a megye 1848ban 208281 fővel rendelkezett egy szeptemberi kimutatás szerint. Az újoncozási bázisszámot és a kiállítandó újoncok számát figyelembe véve Szatmár vármegyének hozzávetőlegesen 222000, Szatmárnémetinek 17000, Nagybányának 7000, míg Felsőbányának 5400 lakosa volt. Fényes Elek Magyarország geographiai szótára alapján ettől kevesebb létszámok jönnek ki, de ő több településnek és lakott pusztának nem adta meg a népességét, így valószínűleg a fentebbi adatok állnak közelebb a valósághoz. A két vármegye népessége etnikailag jelentősen eltért egymástól. Fényes Elek adatai Szatmár vármegyére vonatkozóan etnikai szempontból pontosabbak, mint Szabolcs vármegyére. Szatmárban a lakosságnak több mint a felét görög katolikus vallású románok alkották, míg a magyarok aránya nagyjából 1/3-ra tehető. Több települést zömmel németek laktak. Bereg megye szomszédságában és a Tisza mentén jelentős volt a ruszinok aránya, de elszórtan szlovákok által lakott falvak is találhatóak voltak a megyében. Több település népes zsidó közösséggel is rendelkezett, pl. Csenger, Nagykároly és Szinyérváralja. Szabolcs vármegye etnikai megoszlása nehezebben állapítható meg. Vallási szempontból a reformátusok alkották a többséget, akik egyértelműen magyarok voltak. A katolikusok mögött zömmel németeket és szlovákokat sejthetünk és csak kisebb részben magyarokat. A görög katolikusok zöme itt is román, míg a Tisza menti településekben lakók feltehetően ruszin eredetűek. Az etnikum fel nem tüntetése Szabolcsban azzal is összefüggésben lehet, hogy magyar környezetben itt előrehaladhatott az asszimilációjuk. Népesebb zsidó közösségek itt is kialakultak, pl. Nagykállón, Újfehértón, Balkányon, Tiszalökön, Máriapócson és Tiszabercelen. Fényes Nagybánya, Szatmárnémeti és Felsőbánya népességét, noha vallásilag erősen megosztottak voltak, nyelvében magyarnak tüntette fel.

4 A 28. honvédzászlóalj kiállításában érintett törvényhatóságok 1848 szeptemberében az önkéntes nemzetőrök kiállításával voltak elfoglalva. Ez legsikeresebben Szabolcsban haladt előre, ahol 1000 fő kiállítását határozták el. Az önkéntes 3 Nyáry Pál 1848. szeptember 16-i javaslata és vitája - BEÉR János 1954: 234. o., KÖZLÖNY: 1848. szeptember 18., URBÁN Aladár 1986: 676. o.; Batthyány 1848. szeptember 18-20-i rendeletei - OL. H. 92. ONHT.: 1848:3844, 4679. (a szeptember 18-i rendelet másolata), OL. H. 13. BM. orsz. 1848:10-33, URBÁN Aladár 1982: 1277-1278., 1281-1283-, 1285-1286. o.; az új zászlóaljakra - OL. H. 92. ONHT.: 1848:4719, Közlöny: 1848. szeptember 27., URBÁN Aladár 1986: 676-678. o., HERMANN Róbert 1992/b: 197-198. o., HAJAGOS József 1996: 106-109. o. 4 Vallási és etnikai megoszlásra - EÉNYES Elek 1984:, Szabolcs megye népességére - OL. H. 92.: 1848:5008.