Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
A nyári hadjárat Buda bevétele után a Kmety-hadosztályt nem csatolták vissza a VII. hadtesthez, hanem önálló, 15. hadosztályként a Rába-vonal védelmére, s a Győrben állomásozó VII. hadtest bal szárnyának biztosítására küldték. A hadosztály közvetlenül az Esztergomban, majd Tatán székelő Központi Hadműveleti Iroda alárendeltségébe tartozott, s a VII. hadtesttel csak értesítési kötelessége volt. A hadosztály Székesfehérváron és Veszprémen át vonult Tétre. A magyar fél előnyére szolgált, hogy Kmety kezére került a Csornánál álló Franz Wyss vezérőrnagy vezette cs. kir. dandár elhelyezését ábrázoló térkép. Kmety a elhatározta, hogy megpróbálja megsemmisíteni az elszigetelten álló dandárt. Június 12-én előnyomult Marcaltőn át Malomsokig, ahol átkelt a Rábán. 13-án hajnali 3 órakor a hadosztály Szilsárkányra ért, s Kmety itt két részre osztotta csapatait. Az egyik oszlopot Üchtritz Emil alezredes vezetésével Jobbaházán és Faradon át Csorna nyugati oldala ellen küldte, a másik oszloppal déli irányból támadta meg az ellenséget. Abban reménykedett, hogy az ellenséget természetes visszavonulási útjától elvágva, a Hanság mocsaraiba szoríthatja. Üchtritz oszlopához a 10., 23. és 33. honvédzászlóaljak, valamint a 10. (Vilmos) huszárezred századai tartoztak. A cs. kir. csapatok szívósan védték a várost, s az 1. (Császár) dzsidásezred komoly veszteséget okozott mind a magyar lovasságnak, mind a gyalogságnak. A magyarok 53 halottat és 218 sebesültet veszítettek, a 10. zászlóalj ezen belül 2 halottat és 37 sebesültet. Az ütközetben maga Wyss is elesett. Ezalatt Zámbelly Lajos ezredes, a VII. hadtest vezérkari főnöke Enesén át Kónyra nyomult előre, s elűzte az itt lévő cs. kir. csapatokat. Az ütközet azzal az előnnyel is járhatott, hogy meggyorsítja a cs. kir. csapatok remélt átcsoportosítását a Duna jobb partjára, s ezzel megkönnyíti a Vág mentén tervezett magyar támadás sikerét. Az ütközet után Kmety serege 500 újoncot kapott, s ezekkel részben pótolták a megfogyott zászlóaljak hiányait. 86 Kmety a győzelem után visszatért Tétre, majd Marcaltőre helyezte át főhadiszállását, s megfigyelés alatt tartotta a Rába-átkelőket. Június 26-án délután 3 órakor Marcaltőről jelentette a Központi Fladműveleti Irodának, hogy az ellenség három oszlopban nyomul előre ellene. Egyben két zászlóaljnyi erősítést kért a VII. hadtesttől. Poeltenberg még aznap értesítette Kmetyt, hogy két zászlóaljat, két osztály lovasságot és egy lovasüteget küld Tétre, amelyek 27-én éjjel három órakor érhetnek oda. 87 Ez meg is történt, közben azonban Kmety feladta a Rába-vonalat, s Pápa felé vonult vissza. Két század, közte a 10. zászlóalj egyik százada elszakadt a hadosztálytól, s csatlakozott a Győrt védő VII. hadtesthez. 88 Kmetyt a es. kir. III. hadtest Schütte altábornagy vezette hadosztálya követte, s 27-én Ihásznál, Pápától északnyugatra megtámadta. Az ütközet nagyobbrészt lovasrohamokra és ágyúzásra korlátozódott, a 10. zászlóalj a 23. zászlóaljjal együtt a 2. csatarendben állt fel zászlóaljtömegben. K6 MARKÓ Árpád - BALÁZS József: A csornai ütközet 1849. június 13- Hadtörténelmi Közlemények 1960/1. 201-209. O.; KIRÁLY Iván, HUSZÁR János: Kmety tábornok 1849-es dunántúli hadjárata. Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok. V. Veszprém, 1978. 87 HL. 1848-49. 35/47., 35/40., a. 88 GÖRGEY István II. 636-637. o.
