Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
Kmety csapatainak átkarolásától tartva Pápán át Székesfehérvár felé vonult vissza. 89 Kmety július 2-án Székesfehérvárott kapta Kossuth utasítását, hogy hadosztályával vonuljon Paks felé, s ott keljen át a Dunán. Amint ez megtörténik, meg fogja kapni a további utasításokat. 90 Kmety engedelmeskedett a parancsnak. Az utasítás magyarázata abban rejlett, hogy június 29-én a minisztertanács elhatározta a magyar főerők szegedi összpontosítását, s Kmetynek ehhez a csoportosításhoz kellett csatlakoznia. Pontosabban Kmety hadosztályát a déli hadsereg erősítésére szánták, amelynek feladata Jellacic előretörésének megállítása volt. Kmety július 5-én ért Paksra, itt 6-án átkelt a Pestről leúsztatott hajóhídon, s 7-én már Kalocsán volt. Innen Hajóson, Katymáron, Nemesmileticsen át Kernyajára vonult. Itt kapta Guyon Richárd vezérőrnagy utasítását, hogy vegyen részt a IV. hadtest által a Ferenc-csatornánál állomásozó, Jellacic vezette cs. kir. erők ellen július 14-15-re tervezett támadásban. Kmetynek július 14-én a Ferenc-csatornán átkelve Veprovácig kellett előnyomulnia, 15-én pedig Kulánál megtámadnia Jellacic seregének bal oldalát. Csakhogy Jellacic július 14-én maga kezdett támadásba, s noha Kishegyes, Feketehegy és Szeghegy között súlyos vereséget szenvedett, a teljes katasztrófát elkerülte. Kmety ugyanis ugyanazt a hibát követte el, amit Isaszegnél Gáspár; nem az ágyúlövés irányát követte, hanem tartotta magát a diszpozícióhoz, amely szerint csak másnap kellett elérnie Kulát. 91 Július 14-én Vetter Kucurára, majd 15-én Kiszácson át Újvidékre, majd Péterváradra rendelte Kmety hadosztályát. A 10. zászlóaljról ezekben a hetekben nincsenek adataink. Július 23-án Kmety egy kisebbfajta tüntető támadást hajtott végre a Kamenicnél lévő cs. kir. állások ellen. 92 Ezen a napon azt az utasítást kapta, hogy csapataival szállja meg a Bácskát és a Csajkás-kerületet. Másnap kiadott diszpozíciójában a főhadiszállás, a 10. és az újonc honvédzászlóalj, a vadászosztály, az utászszázad, a lovasüteg és némi lovasság vonult Kátyra. Ekkortájt vette át ismét a zászlóalj parancsnokságát Ádám Ferenc őrnagy. 93 Rövidesen Zsablyára tette át főhadiszállását, s augusztus l-jén vonult vissza Óbecsére, majd onnan 6-án Beodrára, 7-én Nagykikindára, hogy felvegye a kapcsolatot a Bánságba visszavonuló főerőkkel. 8án Zsombolyánál, 9-én Gyertyánosnál állomásozott, s ezen a napon részt vett a szabadságharc sorsát eldöntő temesvári csatában. 94 A Lúgosra visszavonult főseregben mindössze Vécsey Károly V. hadteste és Kmety hadteste volt harcképes, a többiekről saját vezéreik jelentették ki, hogy az első puskalövésre szétfutnak. Augusztus 12-én Kossuth is ideérkezett, majd folytatta útját Orsova, a határ felé. Kossuth a katonai helyzetet tökéletesen reménytelennek tartotta. A tábornokok egy része (Perczel, Mészáros, Dembinski) is elhagyta a hadsereget, s Orsova felé vette útját. Augusztus 15-én Haynau csapatai Lúgosnál megtámadták a déli hadsereg maradványait. Az utóvédharcot Kmety hadteste vívta meg, s K9 OL. R. 23. Henryk Dembinski iratai. 4. kötet. No. 227.; OL. Görgey-lt. b/19/4. Fase. 911 KI.ÖM XV.: 636. o. 91 HL. 1848-49. 37/237., 37/426.; OLCHVÁRY: 213-224. o. 92 HL. 1848-49. 39/108.; OLCHVÁRY: 224-226., 231. o.; THURZÓ: Kmety 122-123. o. 93 HL. 1848-49. 39/231. 91 PLATHY István: 14-16. hasáb; IVÁNYI István: Szabadka és vidéke 1848/49-ben. Szabadka, 1886. 214. o.; THURZÓ: Kmety 123-124. o.
