Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
lövegeit Periasz délkeleti oldalán, a szélmalomnál állította fel. Közben Nagybecskerekről Kiss Ernő ezredes is megérkezett csapataival, gyalogságát rohamra vezényelte, lovasságával — a 2. (Hannover) huszárezred századaival pedig igyekezett elvágni a szerbek visszavonulási útját Leopoldova felé. Ez megtette hatását: a szerbek rövid utcai küzdelem után kiürítették Perlaszt és Titel, Szakula, Farkard és Leopoldova felé menekültek. Veszteségük két löveg, rengeteg fegyver, sok halott és sebesült volt. 35 A szerbek azonban folytatták támadásukat. Szeptember 11-én Mosorinnál átkeltek a Tiszán, s Agic főhadnagy vezetésével Aradác, Stratimirovic vezetésével Elemér felé nyomultak. El is foglalták mindkét községet, azonban a harmadik oszlop — amelyet Knicanin vezetett — nem mozdult Tomasovácról. Kiss Ernő ugyanis még előző nap sikertelen támadást indított Tomasovác ellen, s a támadás után is a község előtt hagyta csapatai egy részét, így Knicanin nem mert elmozdulni onnan. így a Nagybecskerek elleni összpontosított támadás elmaradt. Kiss Ernő felhasználta a helyzetet, s Aradác és Elemér visszafoglalására küldte ki Appel őrnagyot a 39. (Dom Miguel) gyalogezred 3. zászlóaljának négy századával, a 2. huszárezred két századával és 6 löveggel. A források többsége ugyan hallgat a 10. zászlóalj itteni szerepléséről, de Krasznay Péter visszaemlékezésének egyik csataleírásából úgy tűnik, hogy a 10. zászlóalj is részt vett tartalékként az ütközetben. Aradác előt csatlakozott a csapatokhoz a Woroniecki-vadászcsapat két százada is. A különítmény először Aradácot rohanta meg. A 10. zászlóalj tartalékban állt, a jobb szárnyon a Dom Miguelek, a bal szárnyon a Woroniecki-vadászok nyomultak előre. Nem tudni, hogy a vadász harcmodor, vagy a félelem kényszerítette-e a vadászokat a legelőket és szántóföldeket elválasztó árkokba, de míg a sorgyalogosok előnyomultak, a vadászok az árkokban lapultak. Milutinovich őrnagy erre a 10. zászlóaljhoz vágtatott, s rohamra küldte őket. A szerbek egy része a falu előtt fogadta a honvédcsapatokat, azonban a falubeli dőzsöléstől már igencsak megittasodott állapotban. A zászlóalj katonái szabályos céllövészetet rendeztek rájuk, majd a beérkező tüzérség lőtte szét vonalaikat. Ezután „az egész sereg úgy elrepült, hogy pár pillanat múlva csak az otthagyott csajkás ágyúkat és halottjaikat lehetett látni". Az üldözést a Hannover-huszárok hajtották végre. Az ütközet után a zászlóalj valószínűleg hátramaradt Aradácon, s Ele35 OLCHVÁRY: 73-74. o.; FINKE II.: 956. o.; VETTER, Hazánk VII.: 395. o. - Krasznay Péter, 1998.: szept. 30-ra datálva élénk színekkel ecsetel egy ütközetet, amelyben a 60. (Wasa) gyalogezred 3- zászlóalja, a 10. zászlóalj és az általa csak pesti csirkefogókként emlegetett Eöldváry-csapat, valamint a 2. (Hannover) huszárezred Milutinovich őrnagy vezette néhány százada vett volna részt. Ez a csataleírás azonban da tálhatatlan, mert 1.) szept. 30-án nem tudunk ilyen nagyméretű összecsapásról; 2.) a Eöldváry-csapat szept. 22-én már bizonyosan nem volt a táborban; 3) a Eöldváry-csapat történetét megörökítő Degré Alajos emlékirataiban nincs szó ilyen akcióról; 4.) a 60. gyalogezred 3- zászlóaljának három százada szept. 6-14. között Óbecsén, másik három százada Törökbecsén állomásozott, szept. 14-22. között az egész zászlóalj Nagybecskereken, 22. után három százada Écskán, másik három százada Zsigmondfalván volt. 5.) ez a zászlóalj a szept. 9-i jovichszállási csetepatén kívül okt. 8-ig nem volt tűzben. - Elképzelhető, hogy Krasznay a szept. 10-i perlaszi ütközetet örökíti meg, akkor a Wasák szerepeltetése indokolatlan; de az is lehet, hogy az okt. 8-i zsigmondfalvi ütközetet, akkor viszont a pestieké az; emellett ez utóbbi ütközetet külön is (igaz, téves dátummal) leírja.
