Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
mér bevételében már nem vett részt. A szerbek Titelre, majd onnan Tomasevácra menekültek. 36 Szeptember 22-én a zászlóalj 5-6. századát a 60. (Wasa) gyalogezred 3. zászlóaljának 15-17. századával és a 2. (Hannover) huszárezred fél századával átvezényelték Zsigmondfalvára, a másik négy század Écskán maradt. A zsigmondfalvi különítmény feladata Nagybecskerek fedezése volt Tomasevác felől. A szerbek a szeptember 10-11-i vereségek után tartózkodtak az újabb támadásoktól, s csapataik újjászervezésével voltak elfoglalva. Knicanin úgy döntött, hogy megkísérli megsemmisíteni a zsigmondfalvi különítményt. Október 8-án éjszaka megtámadta a falut. Störck százados, a Wasa-gyalogezred 15. századának parancsnoka a három századdal kiürítette a falu nyugati utcáját, s visszavonult Nagybecskerek felé. A keleti soron a 10. zászlóalj két százada még aludt, s csak a csatazajra ébredt fel. A tisztek, Bónis Károly és Thurzó Miklós hadnagyok kivételével Nagybecskereken mulattak. Amíg a két század rendezte sorait, a Bónis Károly hadnagy vezette szakasz az utca elárkolt végénél állást foglalva visszaverte a szerbek támadását. Ezután a századok többi része a Szárcsára vezető utcán kisietett a faluból, a Wasák által hátrahagyott egy ágyúval, s a sötétségben sortüzet adott a közelben lévő szerbekre. Az oldalról kapott tűz megzavarta a szerbeket, s megfutottak Tomasevác felé. Ezután a két század a község déli oldalára sietett, s oldalba fogta az ott harcoló szerbeket, s a nyugati utca vége felé hajtotta őket. Közben Milutinoich őrnagy, a 2. huszárezredi fél század parancsnoka visszafordította a 60. gyalogezred három századát, s ezek mellett Écska felől beérkezett a gyalogezred 13. százada is Czillich Ede százados vezetésével. A faluban összetorlódott szerbek igyekeztek egérutat nyerni, s a sötétségben ez többségüknek sikerült is. A Wasák 2 halottat, 6 sebesültet, a huszárok két halottat veszítettek; a 10. zászlóaljnak nem volt vesztesége. 37 Október 10-re a Délvidéken alapvetően megváltozott a helyzet. Arad helyőrsége után Temesváré is felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak, s a nem magyar kiegészítésű gyalog- és lovasalakulatok ezután a szerbek oldalán küzdöttek. A szerb haderő október 12-én újabb támadást indított. A cél Nagykikinda, Óbecse és Törökbecse elfoglalása, ezáltal a temesvári várőrséggel a kapcsolat felvétele, s a bácskai és bánsági magyar csapatok kettévágása volt. Röviddel a támadás előtt a 10. zászlóaljat átvezényelték Nagybecskerekre. Október 14-én Kiss Ernő tábornok vezetésével Botos felé kémszemlére vonultak. Útközben huszárok hozták a hírt, hogy egy 3000 főnyi szerb hadoszlop tart Nagykikinda felé. Nagykikinda helyőrségét ekkor csupán 3-400 nemzetőr alkotta. Kiss erre a 10. zászlóalj két századát s a 37. gyalogezred két századát, valamint némi lo3 f > OLCHVÁRY: 74-75. o.; VETTER, Hazánk VIIL: 395. o. - Kra.sznaynak az előbbi jegyzetben említett csataleírása inkább Aradác bevételére illik, azzal a különbséggel, hogy itt a 39., s nem a 60. gyalogezred katonái voltak az ütközetben; s hogy nem a Eölclváry-zászlóalj, hanem a szintén pestiekből álló Woroniecki-szabadcsapat futott meg. Problémát csak az okoz, hogy Krasznay szerint a szerbek voltak a támadó fél. 37 OLCHVÁRY: 83-84. o.; Rupprecht von VIRTSOLOG: 299., 311-312. o.; KRASZNAY Péter, 1998.: 61. o. (szept. 30-ra datálva). - Mind Olchváry, mind Rupprecht von Virtsolog azt írja, hogy az ütközet kezdetén elesett LatMinovich őrnagy. Itt azonban Milutinovich őrnagyról van szó, aki csak dec. 5-én esett el egy előőrsi összecsapásban.
