Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
A szerbek állandó ingerkedései miatt a zászlóalj katonái küldöttséggel keresték meg Kiss Ernő ezredest, a tábor parancsnokát, s kérték, engedje meg, hogy megtámadják a perlaszi tábort. Kisstől nem volt idegen a támadás gondolata, s a sikerre már csak azért is szükség volt, mert a közvélemény ingerült volt Szenttamás második ostromának kudarca, valamint Temerin és Járek elpusztulása miatt. Periasz elfoglalásával meg lehetett szakítani az összekötttetést Titel és Tomasevác között, s Kiss a korábinál nagyobb biztonságban tudhatta eleméri birtokát is. A szerb tábor Écska és Periasz között kb. félúton, a Béga bal partján, a Jancova-domb (Jancova hunka) körül feküdt. Écskáról jövet a terep enyhén emelkedik, s egy alacsony fennsíkot alkot. A fennsík legmagasabb pontja az említett Jancova-domb volt, amely három méterrel emelkedett a többi pont fölé, s amelynek tetejét a szerbek laposra egyengették. A tábor északi oldala két lövészárokkal és két kiugró, bástyázott ütegsánccal volt elzárva, előtte pedig három sor farkasvermet ástak. A Jancova-domb a tábor keleti oldalához volt közel, ennek lábát széles árokkal és mellvéddel vették körül, tetején pedig négy ágyúval ellátott, gyalogsági védelemre is alkalmas sáncot hánytak egy redouttal. A leírások szerint a Jancova-domb önmagában is alkalmas volt a védelemre. A Béga és a fennsík közötti területet egy lövészárok és egy töltés szelte át. A tábor helyőrsége nádból és rozséból összetákolt kunyhókban szállásolt. A helyőrség létszámáról nincsenek pontos adataink, a becslések 4-6000 fő között mozognak. A táborban 12, többnyire kis kaliberű löveg is volt. Kiss a támadásra a 37. (Máriássy) gyalogezred 3-, a 39. (Dom Miguel) gyalogezred 3- zászlóalját, a 10. honvédzászlóaljat, a Mieczyslaw Woroniecki herceg vezette vadászcsapatot, a Riczkó Károly őrnagy vezette bihari, és Derra György őrnagy vezette becskereki nemzetőrzászlóaljat, a 2. (Hannover) huszárezredet és a 6. (Württemberg) huszárezred két századát, valamint 10 hatfontos és hat háromfontos löveget mozgósított. A bevethető csapatok teljes létszáma a tüzérséggel együtt elérte a 8000 főt. Ennek az erőnek jelentős részét azonban a támadás biztosítására a környékbeli falvak őrzésére és utak megfigyelésére különítette ki. Magában a támadásban csak a 37. gyalogezred 3. zászlóalja, a 10. honvédzászlóalj, Woroniecki vadászai, a bihari nemzetőrség két százada, a 2. huszárezred hat és a 6. huszárezred két százada, valamint 12 löveg vett részt. A támadó oszlop létszáma kb. 3500 fő lehetett. A haditerv szerint a Kiss Pál százados vezette, kb. 300 főnyi jobb szárny a Béga jobb partján előnyomulva magára vonja a szerbek figyelmét. Ezalatt a közép (37. gyalogezred 3. zászlóalja, 10. zászlóalj, 6. huszárezred két század, 8 löveg) még a hajnali órákban rajtaütéssel szemből megtámadja a tábort, s ha sikerül elfoglalnia azt, betemeti a sáncokat és felrobbantja a Jancova-dombot. Ha a rajtaütés nem sikerülne, tüérségi előkészítés után megtámadják a tábort. Ha a tábor bevétele sikerül, a bal szárnyon lévő 2. huszárezredi hat század üldözi az ellenséget; ám Kiss, mint huszártiszt a további intézkedéseket magának tartotta fenn. A támadó oszlopoknak hajnali fél háromkor kellett gyülekezniük. Háromkor el is indultak, azonban a hajnali szürkületben a szerbek érzékelték a felvonulást, s így a meglepetésből semmi sem lett. így aztán maradt a tüzérségi előkészítés. Kollmann József'százados a magyar közép ütegével a szerb tábor jobbszárnyával szemben állította fel, a magyar bal szárnynál lévő üteg pedig a Jancova-dombot lőtte.
