Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
egyes települések saját költségükön szállították önkénteseiket Nagykállóba. Nyíregyháza városa 71, Nagykálló 51 önkéntest állított ki. Kemecséről 22 fő állt be, közülük 14 volt jobbágyfiú, 8 nemes volt. 17 Az újoncok átvételét vegyes bizottság végezte: a 39. gyalogezred részéről Csippik János hadnagy (a szabadságharcban őrnagy, az 53- zászlóalj parancsnoka); Finta Márton főkapitány, polgári biztos és Schaller Antal alorvos társaságában. A június 7-11. közötti avatás során összesen 623 újoncot avattak fel. A jelentkezők teljes létszáma meghaladta a 900 főt, ám a már említett magassági előírások miatt egy részüket nem vették fel a zászlóaljhoz, hanem átirányították a 62. (Turszky) gyalogezredhez. (Ezek közül 800 volt szabolcsi, s közülük csak 450 fő ütötte meg az eredeti mértéket). Az önkéntesek ugyan idegenkedtek a gondolattól, de végül is vagy 230 fő állt be három évre az említett gyalogezredhez. 18 A szabolcsi toborzás eredménye tehát 853 fő volt (a többieket alkalmatlanság miatt nem vették fel) 19 . Bereg megyében szintén május végén kezdődött meg a toborzás. Az első néhány napban 40, végül összesen kb. 80 fő jelentkezett. A beregieknél már komoly gondok lehettek az alkalmassággal, mert a nagykállói hadfogadó összesen 16 beregszászi és 15 munkácsi önkéntest vett fel. Ezek többsége is földbirtokos, ügyvéd, diák és tisztviselő volt. 20 Szatmár megyében Nagykárolyban május 27-én nevezték ki a toborzási biztost, s június közepéig a megye 292 önkéntest, illetve 63, a Turszky-gyalogezredhez sorozott újoncot állított ki. Ezen belül csak Szatmárnémetiből kb. negyvenen jelentkeztek. Nagykárolyban álltak sorozó bizottság elé a Máramaros megyéből érkezett tisztviselők és az Ugocsából érkezett földbirtokosok is. E két megyéből tehát valóban az értelmiségi vagy vagyonos elemeket mozgatta meg a felhívás. Máramaros megye elérte, hogy önkénteseit Máramarosszigeten avathassa be, s csupán nagyobb csoportokban szállítsa Nagykárolyba. Nagyváradot Beöthy Ödön főispán kérésére május 30-án jelölte ki toborzóhelyül Batthyány. Az új toborzóhelyről június 7-én 103 honvédet és 15 Turszky-önkéntest szállítottak Debrecenbe, ahová 8-án érkeztek meg. A honvédek közül azonban 98 főt két nap múlva saját kérésükre továbbküldték Szegedre a 3- honvédzászlóaljhoz, s ide kerültek a később Bihar megye által kiállított többi önkéntesek is. 21 Közben Debrecenben tovább folyt a toborzás és a beavatás, s a hadfogadó parancsnoka június 4-én jelentette a hadügyminiszternek, hogy az önkéntesek száma a nagykárolyi és nagykállói önkéntesekkel együtt rövidesen eléri az ezret. Ezért utasítást kért, hogy folytassa-e tovább is a toborzást. A hadügyminisztérium azt válaszolta, hogy ha a fiók hadfogadóktól érkezett önkéntesekkel együtt meglesz a szabályozott létszám, a toborzást be kell szüntetni. így aztán a hadfogadó be is szüntette a toborzást. 22 A felfogadott honvédek között volt 277 olyan is, aki nem ütötte meg az 17 KRASZNAY Péter, 1998.: 57. o. 18 KRASZNAY Péter, 1998.: 58. o. ezeket "a köznépből valók selejtesebb"-jeinek nevezi. 19 URBÁN, 1973.: 247. o. 20 LEHOCZKY Tivadar: Beregmegye és a munkácsi vár 1848-49-ben. Munkács, 1899. 23. o. 21 A Nagyváradi önk.: 4. o. visszaemlékezése szerint ezek utasításra kerültek át a 3- zászlóaljhoz. 22 Közli őket URBÁN, 1955/b.: 465-467. o.
