Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
5 láb két hüvelykes magassági mértéket, de mivel avatásukra a toborzási utasítás megérkezése előtt került sor, őket is meghagyták a zászlóalj soraiban. 23 Debrecenben összesen 447 honvédet toboroztak, ezekhez csatlakozott június 15-én 292 Nagykárolyról és június 18-án 623 Nagykálióról érkezett önkéntes, végül Szabolcs megye kérésére és felelősségére még 5 önkéntes. Összesen 1367 honvéd és 328 Turszkyönkéntest állítottak ki tehát, s ezek többségét Bihar, Szabolcs, Szatmár megye és Debrecen szabad királyi város adta. Sőt, Szemere Pál zászlóaljparancsnok júliusban kérte, hogy felvehessen 40 jelentkezett sárospataki diákot is a zászlóaljhoz. (Szemere maga is zempléni volt, Kisazaron született). A fővárosban toborzott 1. és 2. honvédzászlóaljak után harmadikként a 10. honvédzászlóalj létszáma telt be. 24 Az önkéntesekkel együtt a Debrecenben állomásozó katonaság létszáma elérte az 1925 főt, ez pedig komoly ellátási és elhelyezési gondokat okozott a városnak. Ezek közül 1750 embert polgárházaknál szállásoltak el. A város több ízben is kérte, hogy könnyítsenek terhein, s ezért június 27-én a Turszky-önkénteseket egy százados Pestre szállította. Poroszlay Frigyes polgármester azt is javasolta, hogy az önkénteseket a hajdúvárosokban elosztva helyezzék el, de Batthyány ezt a javaslatot elutasította. Közölte, hogy amint az alakulat a szükséges fegyverzettel és felszereléssel el lesz látva, azonnal a táborba indítják. Az első honvédzászlóaljak társadalmi és korosztályi összetételéről viszonylag keveset tudunk. Urbán Aladár kutatásaiból a zászlóalj csaknem felét alkotó szabolcsi önkéntesekről rendelkezünk pontos adatokkal. Mint a táblázatokból kiderül, a többséget a paraszti népesség fiatalabb korosztálya alkotta (legalább 50 %), s miután a földbirtokosok többségéről is feltételezhetjük, hogy rendelkezett valamilyen iskolai végzettségei, az értelmiségiek aránya itt is majdnem eléri a 10 %-ot. Ahogy a toborzást irányító Ábrahám Ádám százados jelnetette: „A már beavatott önkéntesek többnyire nemes férfiak, itteni polgárok fijai, mesterlegények és pór sühederekből állanak, - izmos, köpcös, és erős testalkatúak, s a jelen körülményekre nézve hajlandó szelleműek..." 2 ^ A jelentkezők között a 30-40 éves korosztályhoz tartozók közül tizenkét 8-15 éves katonai szolgálattal rendelkező személy volt. fiinius 8-án Mészáros Lázár előterjesztésére a nádor Szemere Pál nyugalmazott századost nevezte ki a zászlóalj parancsnokává, s ezzel egyidőben megszülettek az első főtiszti kinevezések is. Századossá Mihály Károly és Hrabovszky Róbert főhadnagyokat, főhadnaggyá Földváry Sándor, Beöthy György kilépett és Krivácsy József aktív hadnagyot, hadnaggyá Gyurkov its Imre őrmestert, Komáromy Györgyöt és Szunyoghy Albertet nevezte ki. A zászlóaljparancsnok csak június 29-én vette át a parancsnokságot, s kezdte meg a zászlóalj kiképzését. Naponta gyakoroltatta katonáit, s viszonylag jó eredménnyel, mert amikor Szemere öccse hirtelen meghalt, a zászlóalj képes volt „díszlövéseket is csinálni". A szabolcsi nemesifjak és más, zsebpénzzel jobban ellátott önkéntesek szuronyvívásból magánórákat vettek a Debrecenben lévő sorezredi altisztektől, ami Szemere nagy megelégedésére szolgált. 26 " URBÁN, 1973.: 247. o. 24 A toborzásra ld. URBÁN, 1973-: 257. o. « Közli URBÁN, 1955/b.: 465-466. o. 26 KRASZNAY Péter, 1998.: 58. o.
