Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története

lomnak kezdetben volt némi szerb jellege, de amint a köztörvényeseket kiszabadították, a meglehetősen nyersen érvényesített szociális vonások kerültek előtérbe. A pusztításnak a katonaság bevetése vetett véget.

3 Április 27-én a kormány hivatalos közlönyének szerepét betöltő Pesti Hírlapban megjelent az április 24-i minisztertanácsi határozat kivonata, s a közlemény utalt a kormány további lépéseire is.

4 A 10000 fő felszerelésére teendő költségvetés kidolgozásával megbízott Kossuth valószínűleg nem lelkesedett az öltletért, s amikor Pulszky Ferenc államtitkár útján adatokat kért Batthyánytól a tervezett őrsereg költségeiről, közölte, hogy jobbnak tartaná, ha inkább a Magyarországgal még nem egyesült Erdélyből párezer határőrt vezényelnének Magyarországra, mert ez kevesebbe kerülne, s már készen lévő haderő lenne. Batthyány valószínűleg visszautasította Kossuth javaslatát, mert amikor a pénzügyminiszter május l-jén a kamatos kincstári utalványok kibocsátásáról hirdetményt tett közzé, ebben a kibocsátás egyik indokaként „talán egy mobilis őrseregnek önkéntesekből" történő felállítását hozta fel.5 Az önkéntes mobilis nemzetőrsereg, későbbi ötlete valószínűleg magától Batthyánytól származott; erre utal mind Szemere Bertalan Batthyányról írott jellemrajza, mind Mészáros Lázár emlékirata. Ismerve azt a gondoskodást, amellyel Batytyány a honvédség ügyeivel foglalkozott, ezt szinte biztosra vehetjük. Batthyány május l-jén Bécsbe utazott, hogy elérje a magyarországi főhadparancsnokságok engedelmességre szorítását. Ezért helyettesét, Deák Ferenc igazságügyminisztert kérte meg, hogy intézkedjék a tervezet elkészítéséről. Deák még aznap utasította az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot (hiszen a határozatban nemzetőrségről volt szó), hogy dolgoztasson ki egy tervet egy 1200 főnyi nemzetőri alakulat felállításáról. A Haditanács ideiglenes elnöke, a soproni születésű Franz Ottingervezérőrnagy-, budai dandárparancsnok valószínűleg Széchenyi István közmunkaés közlekedésügyi miniszterhez fordult, hogy mitévő legyen. (Mint cs. kir. tiszt számára talán kényelmetlen volt, hogy ő dolgoztassa ki egy, a cs. kir. hadseregtől független sereg tervezetét). így aztán Széchenyi titkára, Tasner Antal útján felszólította Sztankó Somát, a cs. kir. 62. (Turszky) gyalogezred hadnagyát, a Haditanács munkatársát, hogy készítse el a tervet. Sztankó május 3-án látott munkához, s 8-án már elkészült. A tervezetet Deáknak adta át, aki azt átküldette Széchenyihez. Széchenyi németre fordíttatta, megvizsgáltatta egy katonai szakértővel, majd néhány megjegyzéssel viszszaküldte az időközben Bécsből visszatért Batthyánynak.

6 A miniszterelnök május 15-én kapta meg a tervezetet, azon a napon, amikor megérkezett Hrabovszky János báró, altábornagy, szlavóniai és szerméségi főhadparancsnok jelentése arról, hogy Szerbia fenyegető magatartást tanúsít, s beavatkozni készül Magyarországon. A május 15-i minisztertanács ezért elhatározta, hogy a 3 A nagykikindai eseményekre Id. VARSÁNYI Péter István: Szerbek és magyarok között a Duna mentén (Csernovits Péter politikai pályája). Szeged, 1989- 34-43- o. 1 Közli PAP I.: 60-63. o. s Pulszky levelét és Kossuth felhívását közli KI.ÖM XII.: 95-96. és 98-99. o. 6 A honvédsereg tervének kidolgozására ld. URBÁN Aladár: Sztankó Soma tervezete az 1848-as honvédség felállítására. Hadtörténelmi Közlemények 1986/3. 525-540. o.