Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi

ban is elkezdődött a szervezése, parancsnoknak Benczúr Miklóst nevezték ki vezérkapitányi ranggal. A tisztikar további része: Zokoly János, Treszkay János, Temesváry György, Molnár Ágoston főhadnagyok, és Margitay Gyula, Jurányi Hugó, Palczer Hugó, Kerekes József hadnagyok. Szemere az 500 fős osztályokhoz a vezérkapitány mellé még egy kapitányt és 5-5 főhadnagyot és hadnagyot határozott meg. A szabolcsi védseregi osztály április 24-én még csak 380 főből állt, ezért a 12 tiszt helyett csak 9 került kinevezésre. Mozgósításukra májusban került sor és a Védsereg 4. osztálya megnevezésű alakulat a hónap közepétől a Kárpátalján létesített hadianyag- és lőszergyártó üzemek biztosítását látta el Munkács térségében. Először Polenára vonultak, a parancsnokság és a törzs itt települt le, s június l-jén itt készült el az alakulat teljes állományát számba vevő névsor, amely 458 közvitéz, 61 altiszt nevét tartalmazza. Új tisztek kinevezéséről egyetlen esetben van tudomásunk, június 16-án századosként került ide Zsolnay Samu, a 43. honvédzászlóalj főhadnagya. A négy századra tagolt alakulat egy része Vereckén a hágó őrségét adta. Reguláris alakulattá való átszervezésükre 1849 júniusának végén került sor. Az indokok hasonlóak voltak, mint az önkéntes nemzetőr zászlóaljnál, csak a körülmények mások. Bizony ez a tisztikar erősen híján volt a szakértelemnek, bár némi harci tapasztalatra egyesek szert tettek a szabadságharc során. A vármegye vezetése minden esetre pártfogolta a tisztikar kezdeményezését, mert az újoncozási biztos szerepét májusban átvevő Jármy Tamás bár derekasan dolgozott, nem tudta Finta Márton teljesítményét elérni, s az újoncilleték kiállításában még hátralék mutatkozott. Az alakulat regularizálásával viszont egy csapásra túlteljesítenék a kivetést. Bónis Sámuel, a megye volt kormánybiztosa (ekkor államtitkár, az Igazságügyi Minisztériumban) fordult Kossuth-hoz a javaslattal. Érdekes módon ő csak 460 főből állónak tudja az alakulatot. A kormányzó pártfogásba vette a dolgot és június 24-én elrendelte a Hadügyminisztériumnak, hogy „Kazinczy ezredest e csapatnak rendes honvédzászlóaljjá leendő átalakítására utasítsa, meghagyván neki egyszersmind, miszerint azt a nyíregyházi újonctelepből egészítse ki, miről ezen újonctelep parancsnoksága is értesítendő. Kazinczy ezredes a csapatnak szolgálatában jártas és ügyes tisztjeit válassza ki, és megerősítés végett a minisztériumhoz terjessze fel; a többi netán szükséges főtisztek az első tíz honvédzászlóalj altisztjeiből lévén kinevezendők. " A dolog egy ideig elfeküdt a Hadügyminisztériumban, nyilván a főváros újbóli kiürítésére és a Szegedre költözés miatt, s csak július 18-án küldik el Kazinczy számára az utasítást az alakulat regularizálására, és ekkor kerül sor Benczúr Miklós őrnagyi előléptetésére, és zászlóaljparancsnoki kinevezésére. További kutatásokat igényel, hogy a rendelet szerint történt-e az alakulat átszervezése. Több jel arra mutat, hogy nem. Nem tudjuk, hogy az önkéntesek közül végül is hányan vállalták a jóval több kötöttséggel, áldozatvállalással járó katonai szolgálatot, mint ahogy azt sem, kapott-e létszámkiegészítést a nyíregyházi újonctelepről. Kazinczy lépéseket tett arra vonatkozóan, hogy vonják össze a szabolcsi négy századot a zempléni védseregi csapatnak a térségben lévő két századával. Ez lett vol-