Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi

ütközetben, majd 5-én Hatvan és Aszód között egy nagyobb lovassági összecsapás során a huszárok 2 osztálya (4 század) túlerőben lévő dzsidás- és svalizsér kötelékekkel ütközött meg, s 80 fős veszteséggel vonult vissza, amelyek többsége a piros zsinóros tapasztalatlan újoncokból veszett el, akik kevésbé találták még fel magukat, ha megszorították csapatukat. Később az április 19-i nagysallói csatában tűnt ki az ezred, s részt vett a VII. hadtest majd minden ütközetében a világosi fegyverletételig, Váctól Miskolcig sorozatban összecsapva a kozákokkal a kölcsönös felderítő akciók során. 1849. április közepétől július közepéig alezredesi osztályuk Horváth János alezredes hadoszlopába volt beosztva, amely Nyitra környékén a feldunai hadsereg jobb oldalát biztosította. Április 2-től a hadtestparancsnokká kinevezett Gáspár helyébe Berzsenyi Lénára ezredes került az ezred élére, majd amikor június végén kialakultak a feldunai hadsereg lovashadosztályai, a VII. hadtest lovashadosztályát vezénylő Berzsenyitől Markovich Adolf alezredes vette át az ezredparancsnokságot. A 3 (Ferdinánd) huszárezredhez 2 részletben 300 szabolcsi újonc került a téli hónapokban, illetve 1849. május 30-án. Az ezred 3 osztálya a III. hadtest állományában a feldunai hadsereg harcaiban vett részt, a 4. osztály a bácskai IV. hadtesthez tartozott, ez utóbbi a szabolcsi Irinyi Bertalan őrnagy vezénylete alatt a hadtest legjobb lovassági egységének bizonyult, s mindvégig a Délvidéken teljesített szolgálatot. Az 1. (Császár) huszárezred 1849 júniusában kapott 100 szabolcsi legényt. Az ezred teljes állománya az I. hadtestben harcolt, de kérdéses, hogy a tartalékszázadhoz került újoncokból eljutott-e egyetlen huszár is a júliustól elszigetelt helyzetben lévő ezredhez. Valószínűleg a Szegeden alakuló tartalékhadtestbe beosztott tartalékszázad állományában kerültek a délvidéki hadszíntérre, s csak az augusztusi Szőregtől Lúgosig tartó hadműveletben vettek részt. 34 újonc a szomszédságban, a Hajdú-kerületben alakuló 17. (Bocskai) huszárezredbe, 15 legény pedig a Szatmárban újjászerveződő 12. (Nádor) huszárezredbe került. Az 5. (Radetzky) huszárezredbe ismeretlen számú szabolcsi újoncot osztottak be, valamikor 1849 júliusában. A télen felállított szabolcsi önkéntes lovasosztály egy része ugyanis beállt ebbe az újjászerveződő ezredbe. A hadügyminisztérium újoncozási osztálya 1849. május 15-én kérte fel a megyét arra, hogy mérje fel, hányan vállalnának 4 éves szolgálatot a lovascsapatból, mert a huszárok közé szándékozzák az önkéntes csapatokat beolvasztani. További kutatásokat igényel a létszám és az átszervezés pontos idejének meghatározása, annyi bizonyos, hogy az önkéntes lovasosztály egy része besorolt az 5. huszárezredbe, de nagyobbik része megmaradt az irreguláris csapatban. Az utolsónak felállított szabolcsi reguláris egység a 139. honvédzászlóalj volt, szervezésére 1849 nyarán került sor. Maga az alakulat azonban régebben létezett, csak nem a reguláris hadsereg részeként. Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos (hatásköre Szabolcsra is kiterjedt) még 1849 márciusában meghirdette az úgynevezett I/é^sc?r(?£ szervezését, aminek kizárólag területvédelmi szerepet szánt, s önkéntesekből kívánta megszervezni. Áprilisban Szabolcs-