Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi
és 25 főtisztből álló tisztikar 15 tagja végigszolgálta a szabadságharcot. Ketten ezredesi, négyen alezredesi és heten őrnagyi rangot értek el. Tulajdonképpen az ezred tisztikarához tartozott a császári-királyi hadsereg vezérkarához vezényelt CzetzJános hadnagy is, akiből a honvédsereg legfiatalabb, de igen nagy tehetségű tábornoka lett. A 9. (Miklós) huszárezredhez csak 1848 novemberében kerültek szabolcsi újoncok, a honvédsereg tömeghadsereggé fejlesztésének időszakában. Az ezred különben évek óta Morvaországban állomásozott, s csak júliusban tért haza Magyarországra. Kiegészítő területe Horvátország és Szlavónia volt, így legénységének jelentős hányadát alkották a horvátok, kisebb részben a szerbek. A szabadságharc során azonban csak magyar nemzetiségű újoncokat kaptak (novemberben 401 szabolcsi legényt), így a délszlávok aránya minimálisra csökkent. A tisztikar nagyobbik része követte ezredét Magyarországra, s végig is küzdötte a szabadságharcot (több mint 50 százalékuk). Jelentős katonai beosztások sorát látták el. Gáspár András pedig tábornokként hadtestparancsnok lett. A törzstisztek közül csak két őrnagy jött alakulatával, ők rövidesen békealkalmazást kaptak. A hazatért ezred a Dráva-vonal biztosítását látta el. Közvetlenül a pákozdi csata előtt a 2. őrnagyi osztály a Roth-hadtest elleni csoportosításba került. Gáspár András első kapitány vezénylete alatt, s jelentős szerepet játszott az ellenséges hadtest foglyul ejtésében. A továbbiakban Perczel csapataival a Muraközbe vonult, majd részt vett a móri csatában, s január elején Pesten csatlakozott az ezredhez. A többi hat század a pákozdi csata után a fel-dunai hadsereghez tartozott. Békeffy József alezredes vezénylete alatt. Januártól az egész ezredet Görgei hadtestében vonták össze, az ezredesi kinevezést kapott Gáspár parancsnoksága alatt. Komoly létszámkiegészítést a téli hadjáratban megfogyatkozott harcoló századok csak márciusban kaphattak, hiszen az újonckiképzéssel foglalkozó tartalék osztálytól el voltak szigetelve. A lovassághoz beosztott szabolcsi újoncok száma az összlétszámhoz képest viszonylag jelentős volt, meghaladta a 1100 főt. Már a 10. honvédzászlóalj számára történt honvédtoborzás alkalmával is nagy volt a berzenkedés a legények között, hogy miért nem állítanak fel huszárcsapatot, mert oda szívesebben jelentkeznének. Emellett a lovasság és az újoncozás szeivezését egyaránt irányító Répásy Mihály tábornok a megye szülötte volt, aki előszeretettel vette igénybe a szabolcsi újoncokat a huszárezredek létszámának kiegészítésére. Már 1848. november 14-én adott 400 újonc lovassági szolgálatra való kiválasztására a Nyíregyházán felavatott honvédek közül. Ez az elkövetkező hetekben minden legény egyenkénti gondos megvizsgálásával - amiben a legfontosabb vizsgálati szempont a lóhoz való hozzáértés volt végbement, s decemberben 401 szabolcsi huszárújonc került a 9- (Miklós) huszárezred tartalékosztályához. Itt több hónapon át tartó kiképzés következett. Bármilyen válságos is volt a hadihelyzet, enélkül lehetetlen lett volna harcba vetni ezeket az újoncokat, hiszen ezzel értelmetlen pusztulásuk mellett a nagy értékű felszerelés és lóanyag elvesztését is kockáztatták volna. A szabolcsi újoncok 1849- március végén kerültek a harctérre ezredük harcoló századaihoz, éppen a tavaszi hadjárat győztes offenzívájának indulásakor. A Miklós-huszárok részt vettek az április 2-i hatvani
