Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj

addig nem hallott, félelmetes sivítűsától - nem bírva megfékezni lovaikat - rendetlen futással hagyták el helyüket. Követte őket a dandár tüzérsége is, ami után félelmetessé nőtt a csapatok, köztük a 43. honvédzászlóalj pánikja is. A dandár úgy futott meg, hogy tulajdonképpen nem is üldözték. Az egyetlen higgadt parancsnok Dessewffy Arisztid alezredes volt, a jobb szárnyon küzdő dandár parancsnoka, aki fenn tudta tartani csapatai fegyelmét, s a teljesen felbomlott honvédalakulatok futását az ő csapatai fedezték. Az alakulatok egy része Miskolcig hátrált, mások a szétoszlás határán voltak, mert a környékről származó honvédek, nemzetőrök, vagy éppen önkéntesek hazaindultak. A 43. honvédzászlóaljnál is éppen ez okozta a legnagyobb bajt. A különösebb veszteségek nélkül a csatatérről megszaladt alakulat a visszavonulásnak csak nagy jóindulattal nevezhető futás alatt állománya tekintélyes részét elveszítette, a legények letérve a miskolci útról Tokaj felé indultak, hogy hazaszökjenek. A tisztikar gyakorlatilag csődöt mondott. Csúnyán megbosszulta magát, hogy csak az utolsó pillanatban rendezték hiányosságait, s egyszerűen nem volt idő a tisztikar és a legénység összeszoktatására. Ezen túlmenően a tisztek jórészéről súlyos fogyatékosságaik is kiderültek, elsősorban a hozzállásuk tekintetében. Szemere január 6-i jelentéséből süt az indulat, ahogy a vereség okait boncolgatja, s leginkább a tisztek alkalmatlanságát okolja: „A tisztek voltak az elsők Miskolcon (mármint a menekülésben K.Gy.). Mint a kurvát úgy szidtam őket. El is zárattam. Rémítik a világot. Haditörv. széket kérek E faj veszti el a hazát Nincs a földön gyávább faj a honvédtiszteknél. " 27 A honvédalakulatok jó részénél hasonló volt a helyzet, s a Miskolcon „apródonként gyülekező" csapatok rendezése igen nehezen ment. Szemere még január 7én is csak azt jelentheti Kossuthnak, hogy „gyalog honvédeinkből, melynek száma 6000-et haladt, alig van több együtt 2500-nál. " Emiatt és értesülve a főváros feladásáról, a kormány székhelyének Debrecenbe helyezéséről, Mészáros csapatai súlypontját a Tisza felé helyezte át, főhadiszállása is rövidesen Tokajba került. Egyúttal kérte felmentését a parancsnokság alól. Az Országos Honvédelmi Bizottmány Klapka György azon frissiben előléptetett ezredest bízta meg a hadtestparancsnoksággal, s a 28 éves fiatal tiszt energikusan látott neki csapatai átszervezéséhez. Legfontosabb feladatnak a Tisza vonalának védelmét tartotta, s bár Szemere tiltakozásának hatására (aki Miskolc feladásába semmiképpen sem akart beleegyezni) főhadiszállását átmenetileg Tállyára helyezte, Miskolc körzetében egyetlen dandár maradt. A másik három a Tisza átkelői felé vezető utakat zárta le. A még mindig csak 500 fős létszámmal rendelkező 43- honvéd zászlóaljat a Gedeon László őrnagy vezénylete alatt megalakult dandárba helyezték a hasonlóan megfogyatkozott 42. honvédzászlóalj és a hevesi lovas nemeztőrök maradéka mellé. A zászlóalj-parancsnokságot a kassai ütközet után még aznap beteget jelentő Kálmány őrnagy helyett Kálnoky Antal százados vette át. A csaták sorozatában kipróbált kemény tiszt emberfölötti munkát végezve Szemere Okmánytár: 313. o. Véleményevei teljesen összecseng Kársa Ferenc visszaemlékezése ts - KÁRSA Ferenc: Szabadságharcos napló (sajtó alá rend. BONA Gábor) Budapest, 1993. 75-76. o. "oly silány emberek voltak a tisztek közt, hogy isten utcse még juhász bojtárrnak se fogadta volna őket, egy jóra való gazda ember". Magára a hadműveletre kiváló összefoglalás BORÚS József: Dembinski Fővezérsége és a kápolnai csata. Budapest, 1975. 59-67. o. A zászlóalj beosztásáru és létszámára Iii.. 1848-49: 51/135. és 6/419.