Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
nyomuló honvédok azonban kereszttűzbe kerültek, s Rastic vezérőrnagy ellenük vezényelt két zászlóalja visszavetette őket. A faluból kiszorult zászlóaljak, nagy veszteségeket szenvedve, felbomlott sorokban özönlöttek hátra. Ekkor már a falu elé érkezett a Bobich-dandár és a lovasság jelentős része is. A horvát határőrök sorainak a megbontására Dessewffy a Császár-huszároktól kirendelt fedezettel előreküldte Zerdahelyi százados, majd Tóth Adolf százados lovasütegének a felét is. Utóbbihoz hamarosan csatlakoztatta a másik 4 ágyút is. A falu előtt állást foglaló ellenséges gyalogság visszaűzésére rohamra indult a 28. honvédzászlóalj is. Tóth Adolf százados az ellene lefolytatott hadbírósági vizsgálaton tett vallomása szerint, azonban „az ellenség által átalános tűz által fogadtatván, néhány perez múlva a legnagyobb rendetlenségben visszafutott ütegemtől jobbra balra, és sokan úgy meg voltak ijedve, hogy fegyveröket is elhagyták". Tóth Adolf a zászlóaljat csak általánosságban említette, de az ugyanebben az ügyben kihallgatott Králik György tűzmester, ennél a jelenetnél a 28. honvédzászlóaljat nevezte meg. A dandár másik két zászlóaljának tevékenységére nincsen adatunk. Mindenesetre a Bobichdandár is a Dipold-dandár sorsára jutott. Nem tudtak fordulatot előidézni a mögöttük jövő Sulcz- és Zákó-dandárok, valamint a lovasság sem. így a parancsnokok elővigyázatlansága következtében az egész I. hadtest megfutott a kisebb erejű ellenség elől. A faluból kitámadó ellenséges lovasság és a határőrök Tóth százados tüzérektől elhagyott ágyúit is birtokukba ejtették. Az I. hadtest kudarca ellenére a tápióbicskei ütközet végül a magyarok győzelmével zárult. A III. hadtest megérkező Wysocki-hadosztálya ellenállhatatlan rohamával előbb a Tápió hídját, majd Tápióbicskét is elfoglalta, s az elveszített ágyúkból is visszaszerzett kettőt. A győzelemnek még sem lehetett önfeledten örülni, mert az I. hadtest megfutamodása következtében, a magyarok kénytelenek voltak felfedni a megkerülő erők nagyságát. A 28. honvédzászlóalj veszteségeire nincsenek adataink, de azok a korábbiakhoz képest jelentősek lehettek. 2(3 Április 5-én, továbbra is az élen, az I. hadtest Tápiósülyre vonult, 6-án pedig Isaszegre lett rendelve. Tápióságra érve Klapka arról értesült, hogy az ellenséges csapatok megszállták az Isaszeg előtti Királyerdő szegélyét. Ennek hatására csapatait csatarendbe fejlődtette. Élen a Zákó-, mögötte a Bobich-, mellettük bal oldalon a Suícz-dandár haladt, ezeket követte a tüzérség és a lovasság. A Dipold-dandárt Pécelen át Kerepesre indította, hogy elvágja az ellenség visszavonulási útját Pest felé. A Királyerdőből először kiérő Zákó-dandár erőteljes gyalogsági, majd tüzérségi tüzet nyitott az ellenségre, benyomult Isaszegre. A Jellacic hadtestéhez tartozó, túlerőben lévő császári csapatok azonban kiszorították a támogatás nélkül maradt dandárt, amelynek hátrálása rendetlen futássá fajult, s magával rántotta a mögötte haladó Bobich-dandárt, benne a 28. honvédzászlóaljat is. A még mindig az erdőben bent rekedt Sulcz őrnagy valamennyire rendezte a megfutamodókat, s azokkal és saját dandárával megállította az Isaszegről kitámadó csapatokat. Sulcz sikere és annak 26 A tavaszi hadjárat tervére és Görgei ideiglenes fővezérségére - HERMANN Róbert 1996/b: 25- o. és KEDVES Gyula 1996: 40-44. o., a 28. hz. meneteire - RÓNAY: napi bejegyzések; a tápióbicskei ütközetre - HERMANN Róbert 1992/a: 153-154. o., CSIKÁNY Tamás 1998: 11-13. o., Tóth Adolf és Králik György hadbírósági vallomásai - OL. H. 84. IGO.: 2. d. 1849:1221.
