Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

ellenére, hogy az I. hadtesttől jobbra állást foglalt III. hadtest szilárdan tartotta állását a Királyerdő északi szegélyén, Klapka elrendelte a visszavonulást. így az I. hadtest sávjában csak a Damjanich által támogatására küldött Kiss Pál alezredes vezette dandár maradt. Az I. hadtest katonáinak a megingásához az is hozzájárult, hogy probléma volt a lőszerekkel. A töltések jelentős része lőpor helyett Debrecen környéki békasót tartalmazott a nagyváradi fegyvergyár hadifogoly munkásainak „köszönhetően". A csatatérre időközben megérkező Görgei, azonban lelket vert Klapkába, s visszafordította hadtestét. Az I. és az időközben megérkező II. hadtest délután 5 óra tájban ismét előrenyomultak és szuronyrohammal bevették Isaszeget, s birtokukba vették a Rákos-patak jobb partját is. A csata végső fázisában megjelent az Isaszeget védő császári csapatok oldalát fenyegetve, az addig Pécelen veszteglő Dipold-dandár is. Damjanich, míg Isaszeg birtoklásáért zajlott a küzdelem, állásait a Királyerdő szélén szilárdan megtartotta az ütközetbe beavatkozó Schlik-hadtesttel szemben, amelynek oldalában sajnos nem jelent meg az Aszódon vesztegelő VII. hadtest. Az este nyolc órakor véget érő ütközetben végül a győzelem a magyaroké lett. A 28. honvédzászlóalj ütközetben való szerepére külön információkkal nem rendelkezünk. Az I. hadtest meghátrálásakor hátra szállított sebesültek között Kársa Ferenc visszaemlékezései szerint voltak a zászlóaljhoz tartozók is. Rónay János 1884ben Buda bevételéről írt írásában, úgy említi az isaszegi ütközetet, hogy a zászlóaljnak ott voltak a legnagyobbak a veszteségei. Április 7-re az eredeti haditerv szerint, Görgei koncentrált támadást tervezett a Gödöllőn vélt ellenséges főerők ellen. Windisch-Grätz azonban veszélyeztetve látva hadseregének szárnyait, feladta gödöllői állását, s csapatait a Rákos-mezőn és a Rákos-patak mentén állította fel. így a tervezett magyar támadás elmaradt. Viszont új haditervre volt szükség, mivel Windisch-Grätz hadseregét nem sikerült Pestről elszorítani, s így az útját állta a legrövidebb úton a fő feladatának Komárom felmentését tekintő magyar hadseregnek. Az új haditervet Gödöllőn Kossuth jelenlétében fogadták el. Ennek lényege az volt, hogy a II. hadtest, megerősítve a Szolnokról időközben Kerepesig előrenyomult Asbóth-hadosztállyal, Pest előtt tüntető hadmozdulatokat téve, leköti a császári erőket. A II. hadtest tüntetéseivel párhuzamosan az I. és III. hadtestek Vácon át és a Garamon átkelve északra indulnak, hogy felmentsék az ostromlott Komáromot. A VII. hadtest feladatául kezdetben a II. hadtest támogatását, majd hadosztályaival lépcsőzetesen elszakadva Aulich csapataitól, a másik két hadtest után kellett nyomulnia. Az I. hadtest Kerepes melletti táborából április 9-én Veresegyházán át Csornádra vonult. Az itt kelt hadrend szerint a 28. honvédzászlóalj 820 főből állt. A dandárhoz tartozó 44. és 47. honvédzászlóaljak ugyanakkor 930, illetve 840 fővel, míg Voigt Félix főhadnagy hatfontos lovasütege 64 fővel rendelkezett. Április 10-én a Damjanich parancsnoksága alatt álló III. és I. hadtesteknek az volt a feladatuk, hogy a Vácot megszállva tartó 7000 fős Ramberg-hadosztályt, lehetőleg Balassagyarmat felé szorítsák ki a városból. Damjanich azonban lehetségesnek vélte az egész hadosztály bekerítését, ezért Radon és Kosdon át a Vácról északra vezető út elvágására rendelte ki az I. hadtestből a Bobich-dandárt. A beke-