Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
december 26-án hozta meg. Ekkor közölte a 28. honvédzászlóalj parancsnokságával, hogy Petőfi számára illetmény fizetése nélkül február l-ig megadatik a szabadság. Ugyanakkor Nádosy arra is utasította a zászlóalj parancsnokságát, hogy a szolgálat ellátásának érdekében Petőfi helyére a „rang szerinti legidősebb főhadnagy századosi előléptetésre felterjesztendő és Peteőfy századost, a szabadság megnyeréséről tudósítván, tiszti létszámba mint számfeletti kimutatandó". Petőfi 28. honvédzászlóaljhoz való hivatalos tartozásának január 19-én a Bem hadseregébe való áthelyezés vetett véget. Ez az áthelyezés sem volt problémáktól mentes, de az ekkor keletkezett bonyodalmak már nem tartoznak témánkhoz. Elismerve Petőfi költői nagyságát, eszméihez való töretlen ragaszkodását, a 28. honvédzászlóaljtól való bonyodalmas megválása némi iróniával úgy értékelhető, hogy az igaz szerelemért még az engedély nélküli eltávozás is vállalható. Pláne, ha azt a szerelmes férfit Petőfi Sándornak hívják. 20 A délvidéki hadszíntéren Még javában folyt az új honvédzászlóaljak szervezése, amikor az OHB és a hadvezetés döntést hozott rendeltetési helyükről. A döntéshez egyrészt hozzájárultak a különböző hadszínterek csapatigényei, másrészt ezzel szoros összefüggésben az egyes zászlóaljak megalakulási helyének az elhelyezkedése. Az egyes hadszínterek számára általában a hozzájuk közel alakuló zászlóaljakat szánták. így pl. a feldunai hadszíntérhez közel alakuló zászlóaljakat - 15. (Pozsony), 16. (Érsekújvár), 17. (Léva - Radvány - Komárom), 23- (Győr) - az ott szerveződő hadsereg megerősítésére szánták. Egyértelmű volt a rendeltetése a 29- (Arad), és a 30. (Hódmezővásárhely) honvédzászlóaljaknak is, amelyeket az aradi ostromseregbe kívántak beosztani. Miután október és november folyamán a délvidéki magyar hadseregtől több alakulatot elvezényeltek a feldunai táborba, szükségessé vált ennek megerősítése is. Már csak azért is, mert október folyamán az aradi és temesvári várőrségek a bánáti magyar hadtest hátát kezdték fenyegetni. A szeptember 2-i magyar perlaszi győzelem után a szerbek is rendezték soraikat és pancsovai, tomasováci, alibunári, strázsai, ördöghídjai és károlyfalvai táboraikat jelentősen megerősítették. Az erdélyi határszél felől pedig Appel vezérőrnagy román felkelőkkel is megerősített csapatai fenyegették a gyenge magyar különítmények által védett bánáti bányakerületet. A helyzetet csak némileg enyhítette, hogy október végétől tárgyalási kísérletek folytak a szerbekkel, s ezen időszak alatt viszonylagos nyugalom uralkodott a Délvidéken, a várőrségek akcióit kivéve. Ezek a tárgyalások végül semmi eredménnyel nem jártak, s november közepétől kiújultak a harcok. A bánáti csapatok parancsnokságát ideiglenesen ellátó Vetter Antal tábornok és Vukovics Sebő kormánybiztos október folyamán, még a tárgyalások megindulása 2,1 Petőfi november 10-e körüli kérelme és Nádosynak a rá adott válasza csak Petőfi november 24-i kérelméből ismert, ebben írta le Hrabéczyhoz intézett folyamodását is - OL. H. 75-: 1848:10933., PETŐFI ÖPM: 471-472. o.; Nádosy december 12-i Kossuthoz intézett levele és Kossuth válasza - OL. H. 2. OHB.: 1848:5426.; Nádosy levele a 28. hz. parancsnokságának OL. H. 75. HM.: 1848:12587., Bemhez való áthelyezésére - PETŐFI ÖPM: 482-483. o., OL. H. 75. HM.: 1849:802., KLÖM XIV: 159160. o.; összefoglalóan - URBÁN Aladár 1981: 376-385. o.
