Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

előtt 3 zászlóaljnyi erősítést keitek, e nélkül lehetetlennek tartották a Bánát és a Bácska megvédését. Nyáry Pál október 21-én arról tudósította a lajtai táborban tartózkodó Kossuth Lajost, hogy az OHB „3 honvéd zászlóaljak rögtöni kiállítása, felszerelése, és az alvidéken 8 nap alatti megjelenése iránt rendelkezett". A jelentés kitért arra is, hogy a rendelkezésre álló fegyvereket e három zászlóalj számára fogják biztosítani. Az OHB szintén ugyanezen a napon Temes vármegyét már 4 honvédzászlóalj odavezényléséről értesítette. A délvidéki sereg megerősítésére a 24. (Pest Jászberény), a 26. (Eger), a 27. (Nagyvárad) és a 28. honvédzászlóaljat szánták. Az érintett zászlóaljak felszerelési gondjai és a meginduló tárgyalások következtében az zászlóaljak azonban egyenlőre nem kapták meg az indulási parancsot. (Későbbiekben a 26. és 27. honvédzászlóaljak a hadihelyzet megváltozásával más hadszínterekre lettek vezényelve, pótlásukra pedig a 33- (Szeged) és 34. (Szabadka - Zombor Újvidék) honvédzászlóaljakat szánták.) Legkorábban, november 10-én a 28. honvédzászlóalj kapta meg az indulási parancsot a nagybecskereki táborba. A rendelet kiadásakor, mint Hrabéczy őrnagy november 15-i jelentése kapcsán már utaltunk rá, még nem volt kiindulásra kész állapotban a zászlóalj és parancsnoka november 17-én is csak 4 századdal ígérhette a parancs teljesítését. Ezen a napon a négy század kocsikon Nádudvarra, 18-án Kisújszállásra, 19-én Szolnokra érkezett. Innen november 22-én gőzhajóval indultak tovább Szegedre, ahová 25-én érkeztek meg. Innen november 26-án gyalog Horgosra mentek. A gyaloglást nehezen viselhették a katonák, mert Rónay naplójában „az első nyomorult utat tettük" bejegyzés található. November 27-én továbbra is gyalog Magyarkanizsán át Zentára, 28-án Adára, 29-én szekereken Törökbecséig, onnan gyalog Melcncére. November 30-án kocsikon elindulva délelőtt 11 órakor megérkeztek a magyarok bánáti fő táborába, Nagybecskerekre. A 28. honvédzászlóalj 4 századának megérkezésekor, pár hetes nyugalmi időszak után a magyar csapatok megkezdték támadó hadműveleteiket a szerbek sáncokkal megerődített táborai ellen. November 25-én elsősorban figyelem elterelő jelleggel a szerbek bácskai táborait, Szireget, Szenttamást, Turiát és Tiszaföldvárt támadták meg, különösebb eredmény nélkül. November 30-án a Maderspach Ferenc alezredes vezette fehértemplomi dandár elfoglalta a Pancsovát keletről biztosító Ördöghídja elnevezésű szerb tábort. Kiss Pál őrnagy Versecről kiindult hadoszlopának, a Pancsovát északkeletről biztosító Alibunár ellen indított támadása ugyanekkor sikertelen maradt. A nagybecskereki magyar hadosztály támadása, a Pancsovát északról fedező Tomasevác ellen pedig a rossz idő miatt elmaradt. A Tomasevác elleni támadást december 5-én a hadtestparancsnok, Kiss Ernő tábornok vezetésével megismételték, de a rosszul összehangolt hadművelet sikertelen maradt. A magyar vezérkar ezután kombinált támadást határozott el Tomasevác ellen. A Damjanich ezredes által vezetett verseci és fehértemplomi erőknek Károlyfalva és Alibunár elfoglalása után keletről, a Kiss Ernő által vezetett nagybecskereki hadosztálynak pedig északról és nyugatról kellett megtámadniuk december 15-én Tomasevácot. Damjanich csapatai sikerrel kezdték meg a hadműveletet, december 12-én elfoglalták a károlyfalvai és az alibunári sáncokat, december 14-15-ike éjszakáján pedig véres küzdelemben legyőzték az éjszakai támadással próbálkozó szerb főerőket. A jarko-