Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
hogy végül nem foglalta el beosztását. Mindenesetre Huszóczy számolhatott az ő megjelenésével is. Huszóczy e logikátlannak tünő eljárását csak azzal magyarázhatjuk, hogy bizalmatlan volt Petőfivel szemben, nem bízott tiszti képességeiben. Ezért oszthatta be olyan századba, ahol ténylegesen jelen volt egy tiszt. Nincs adatunk arra, hogy a zászlóalj tisztjei Petőfivel más módon is éreztették volna bizalmatlanságukat. Úgy tűnik, Petőfi igyekezett komolyan ellátni feladatát. Igyekezett a „kétszáz parasztból kétszáz katonát csinálni", mint ahogy azt Orlai Pétries Somának írta. Volt katonaként, alapismeretekkel rendelkezhetett a kiképzésről, amely akkor még legfeljebb csak szakaszonként zajlott. Tényleges feladatokat a körlet rendjének a kialakítása, az alapvető higiénia megteremtése, tekintettel a "szalontai hízókat felül múló tervekre", valamint a rendelkezésre álló felszerelési tárgyak, és a 8 krajcáros napi illetmények szétosztása jelentette. Ez sok feladattal járt, de az összes energiáját nem kötötte le, maradt ideje a versírásra is. E rosszul felszerelt, jórészt otthoni szakadt gúnyáikat viselő katonák az ihletői egyik legismertebb 1848-as versének, a Tiszteljétek a közkatonákat! címűnek. Másik versében, a Milyen lárma, milyen vígadalom! a katonák szolgálat utáni szórakozásába is betekinthetünk, amely nem állt másból, mint a 8 krajcáros napidíjaknak a debreceni csapszékekben való elköltéséből. Ekkor, feltehetően november 13-án írta meg egy másik nagyon ismert versét is, az 1848 címűt. Arany Jánosnak írt leveleiből pedig az tűnik ki barátja ugratásán kívül, hogy büszke volt századosi rangjára. 19 Petőfi tevékenysége a 28. honvédzászlóaljban azonban csak november 17ig tartott. Ekkor a zászlóalj 4 százada, köztük a 2. is, elindult rendeltetési helyére Petőfi nélkül. Mint utaltunk rá, Petőfi számára a 28. honvédzászlóaljban való szolgálat azért is megfelelő volt, mert így viszonylag közel lehetett feleségéhez. Azzal is számolhatott, hogy a zászlóalj felszerelése és kiképzése még jó ideig el fog tartani. Amikor azonban kiderült, hogy a zászlóalj 4 százada november 17-én elindul a Bánátba, Petőfi arra kért engedélyt Hrabéczy őrnagytól, hogy Pestre távozhasson kieszközölni 3 hónapos szabadságot. Szabadságért feltehetően november 10-ike táján hivatalosan is folyamodott, de erre az indulásig nem érkezett meg a válasz. Petőfi biztos volt a szabadság megadásában és ezért kérte a Pestre való utazhatást. Hrabéczy erre nem volt hajlandó, csak azt tette lehetővé, hogy egy nappal később indulhasson a 4 század után. Ezzel elkerülte, hogy Petőfi nyíltan megtagadja a parancsot. Petőfi élve a visszamaradással, nem zászlóalja után, hanem Erdődre távozott Debrecenből. A kért szabadságot Nádosy ezredes azonban nem adta meg számára, november 24-én Erdődre érkezett hivatalos levelében Petőfit kérésével az OHB-hoz utasította. Alázatosnak aligha nevezhető kérelmét Petőfi még aznap megírta. Kérelme december 2-án ismét visszakerült Nádosyhoz, aki ekkor már a Hadügyminisztérium Katonai osztályának volt a vezetője. A türelmetlenkedő költő kérését december 8-án ismét megújította. Döntését az illetékes Nádosy csak késlekedve előzetesen december 12-én Kossuthot is megkérdezve, s állásfoglalásra is bírva 19 Petőfi 28. hz-on belüli tevékenységére adalékok - OL. H. 83. SZVL: 6. d. 28. hz-ra vonatkozó iratok (októberi pénztári napló), Arany Jánoshoz írt október 31-i és Orlai Petri cs Somának írt november 3-i levele - PETŐFI ÖPM: 467-468. o., Debrecenben írt versei - PETŐFI ÖK: 472-475. o., URBÁN Aladár 1981: 374-375. o.
