Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
A román lázadás, amely Erdődöt is fenyegethette, a közelben maradásra ösztönözte a feleségéért és születendő gyermekéért aggódó Petőfit. Erre kézenfekvő lehetőségként az kínálkozott, ha tisztként szolgálatot vállal a viszonylag közelben alakuló 28. honvédzászlóaljban. Tudhatott arról is, hogy a román lázadás által fenyegetett törvényhatóságok arra akarják kérni a kormányt, hogy honvédeik a veszélyre való tekintettel maradjanak a környéken. A tiszti kinevezés egyben biztos jövedelmet is biztosított volna számára, mert az Életképek szerkesztőségétől megválva, nem volt állása. A jövedelem szempontjából a havi 80 Ft fizetéssel járó századosi rang látszott a legmegfelelőbbnek. A honvédtiszti szolgálat ráadásul méltó cáfolata lehetett a szeptember folyamán Petőfit ért vádaknak. Ezek a Vahot Imrétől származó vádak, azt hányták Petőfi szemére, hogy míg mások elmentek az ellenség ellen harcolni, ő még mindig csak verseket ír. Ez a gyávasággal való vádolás önérzetében mélyen megsértette a költőt, aki ezt két versben is - a Hallod-e, szív, szívem! és a Mit daloltok még ti, jámbor költők? - igyekezett feldolgozni, önigazolást keresve magának. Kineveztetése ügyében Erdődről Pestre távozott. Itt a májusban politikai szövetségesének számító, most pedig az OHB helyettes elnökeként tevékenykedő Nyáry Pálhoz fordult kérésével, aki támogatta törekvésében. Kinevezése a szokásostól eltérően történt. Nyáry Pál október 12-én Nádosy Sándor alezredest, az Országos Nemzetőrségi Haditanács vezetőjét arra szólította fel, hogy az OHB-hoz terjessze fel Petőfi századosi kinevezését. Ebben az a szokatlan, hogy a gyakorlatnak megfelelően Mészáros Lázár hadügyminiszterhez kellett volna megerősítés végett felterjeszteni. Ez azt mutatja, hogy csak politikai döntés következtében kaphatott honvédtiszti rangot. Mindenesetre századosi kinevezése október 16-án Mészáros Lázár aláírásával jelent meg. Régi rangjaként „nemzetőrségi százados" van megnevezve. Ez utóbbi azért érdekes, mert bizonyíthatóan Petőfi sohasem volt nemzetőr százados. Ezzel a felminősítéssel vélhetően a hivatásos tisztek részéről várható ellenérzést kívánták tompítani. A felminősítés is valószínűleg Nyáry Pál „érdeme". Erdődre Petőfi október 17-én ért vissza, s október 23-án vonult be zászlóaljához Debrecenbe. 18 Zászlóaljánál való jelentkezésekor, mint már utaltunk rá, még nagyon kevés tiszt volt jelen. Rajta kívül a századosok közül a parancsnokságot ideiglenesen ellátó Huszóczy Dénes volt jelen. Huszóczy Petőfit a 2. század parancsnokának osztotta be. Huszóczynak az volt a törekvése, hogy minden századnál legyen legalább egy tiszt. Petőfi megérkezésekor az 1. századnál Huszóczy, a 2-iknál Hrabovszky István hadnagy, a 3-iknál Nagy Gyula hadnagy, a 4-iknél Szabó Lajos hadnagy, az 5-iknél Lippics István főhadnagy, a 6-iknál pedig Kozma Ferenc főhadnagy tartózkodott. A felsoroltak közül azonban Nagy Gyula futári kiküldetésben volt, s októberben nem is tért vissza, így kézenfekvő lett volna Petőfinek a 3- századba való beosztása. A 2. századnál ráadásul Pavellic Gáspár főhadnagy is fel volt tüntetve, bár róla tudjuk, Petőfi tevékenységére: szeptember 17-i cikke a Márczius Tizenötödikében, az Egyenlőségi Társulat szeptember 20-i felhívása, Eötvös Mihályhoz írt szeptember 30-i levele, a Pesti Hírlapnak írt október 1-i tudósítása - PETŐFI ÖPM: 456-466. o., ebben az időszakban írt versei - PETŐFI ÖK: 468-472. o.; Nyáry október 18-i levele - OL. H. 2. OHB.: 1848:979.; századosi kinevezése - Közlöny: 1848. október 16.; összefoglalóan - URBÁN Aladár 1981: 358-373. o.
