Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
kétszáz parasztból kétszáz katonát csinálni". Minden esetre a kiképzés meglehetősen elnagyolt lehetett lőfegyverek és főleg szuronyok hiányában. 17 „Tiszt vagyok...ha lát a közlegénység, tiszteikedve megyén el mellettem..." Mielőtt a 28. honvédzászlóalj harctéri tevékenységére rátérnénk, ki kell térnünk az állományában rövid ideig századosként szolgáló Petőfi Sándorra. Ezt a rövid epizódot, melynek előzményei és utóélete izgalmasabb, mint maga a szolgálat, Urbán Aladár részletesen feldolgozta Petőfi Sándor honvéd százados című tanulmányában, így rövid kitérőnkben elsősorban az ő megállapításaira kívánunk támaszkodni. Petőfi októberi, novemberi cselekedetei magánéletének alakulása és szeptemberi közéleti tevékenysége alapján értelmezhető. Felesége, Szendrey Júlia szeptemberben már előrehaladott állapotos volt és a Szatmár megyei Erdődön tartózkodott. Állapota egyre inkább igényelte a férj közellétét is. Petőfi szeptember nagyobb részében még Pesten tartózkodott. A júniusi szabadszállási képviselőválasztáson elszenvedett veresége után közéleti aktivitása mérséklődött. A szeptemberi válság, a Batthyány-kormány lemondása és a Jellacic támadását követő napokban azonban újból aktivizálódott. Az Egyenlőségi Társaság tagjai közül a legtovább, szeptember 17-ig élesen bírálta a nemzetgyűlést, amely támogatásáról biztosította az ismét miniszterelnökké kinevezett Batthyányt. Azonban a határozott védelmi intézkedések láttán az Egyenlőségi Társaság tagjai is, így Petőfi is, a bírálatokat félretéve, azokba aktívan be akartak kapcsolódni. A Népelem című újságban szeptember 20-án jelent meg a Petőfi által megfogalmazott Magyarország lakosaihoz elnevezésű felhívás. Ez egyszerre szolgálta a nép felvilágosítását és mozgósítását a veszély elhárítására. Petőfi a nép felvilágosításába közvetlenül is be akart kapcsolódni. Az Egyenlőségi Társaság megbízásából és feltehetően Kossuth tudtával is szeptember 24-én Erdélybe indult, hogy a székelyek körében fejtsen ki mozgósító tevékenységet. Ez a kiküldetés lehetővé tette számára, hogy Erdődön meglátogassa feleségét is. Azonban csak Nagybányáig jutott el, mert további utazását megakadályozták a Kővár vidéki románok lázadásáról vett hírek. A menekülőkön kívül a hírek barátjától, Kővár vidék főkapitányától gr. Teleki Sándortól és Mihályi Gábor kormánybiztostól származtak, akik maguk is majdnem áldozatául estek a lázadásnak. A hír hallatára visszaindult Erdődre. Visszaútja során Szinfaluról levélben általános népfelkelés meghirdetésére biztatta Eötvös Mihály Szatmár vármegyei alispánt. Levelében ígéretet tett Eötvösnek arra, hogy Nagybányán személyesen is csatlakozik a Szatmár megyei nemzetőrök seregéhez. A románok lázadása és a Szatmár megyei magyarok részéről remélt népfelkelés íratta meg vele Erdődön szeptember 30-án az Élet vagy halál! című versét. Hangvétele alapján talán ezt a népfelkelés mozgósítására szánta. Rövid erdődi tartózkodás után eleget is tett ígéretének és október 2-án már ismét Nagybányán volt. A Kővár vidéki románok ellen tervezett akció azonban elmaradt, s október 5-én vagy 6-án már újból Erdődön volt. 17 Huszóczy jelentése - lásd 13. jegyzet; Petőfi levele - PETŐFI ÖPM: 468. o.
