Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
a Bobich-dandár pedig a tartalékét képezte a falutól északnyugatra elhelyezkedő hölvényi erdőben. A Dipold-dandár támadását a Hertzinger-dandár visszavetette. Ekkor a két dandár élére az ütközetben önkéntesen részt vevő Guyon Richárd tábornok állt. (Guyon március 10-én Komárom parancsnokává lett kinevezve, de oda nem sikerült bejutnia.) Tört magyarsággal elmondott buzdító beszéde után a két dandárt támadásra vezette elő. A hölvényi erdőben csak a 28. honvédzászlóalj századai maradtak vissza, hogy szemmel tartsák a Fajkürtre vezető utat, ahol szintén állomásozott egy ellenséges dandár. A megismételt támadás, melyet a Nagysallót elfoglaló centrum is támogatott, meghátrálásra kényszerítette az ellenség bal szárnyát. A kivívott siker után a magyarok tovább folytatták támadásukat és elfoglalták a Nagysalló körüli magaslatokat és erdőket. A két hadtest lovassága, támogatva a VII. hadtest időközben megérkező huszárai által is, már átmentek az ellenség üldözésébe, amikor 16 óra körül váratlan harci zaj támadt a hölvényi erdőben. A 28. honvédzászlóaljat Fajkürt felől egy tüzérséggel megerősített, visszavonulási parancsot meg nem kapó zászlóalj támadta meg. Ez sikerre vezetett, mert a 28. honvédzászlóalj katonái „inkább a csata folyamának szemlélésével, mint az oldalvást fekvő vidék megfigyelésével foglalkoztak". A váratlanul felbukkanó, s a hölvényi erdőt megszálló ellenség ellen Klapka nagy erőket mozgósított. Ezek beérkezése előtt a Bobich-dandár, sorait rendezve, már megkezdte támadását. Ebben kitüntette magát a 47. és a 28. honvédzászlóalj is. Az 52. honvédzászlóaljban szolgáló Kársa Ferenc szerint, Guyon a következő szavakkal buzdította rohamra a 28. honvédzászlóalj katonáit: „...mi vagy te? magyar vagy te? kell neked szabadság? ... szar vagy nem magyar vagy - szar kell neked nem szabadság, gondolod hogy a német ördög? ... Előre/" Hogy pont így hangzottak-e el Guyon szavai, azt nem tudjuk, de mindenesetre hatásosak lehettek, mert a dandár ütege által megingatott ellenséges gyalogságot szuronyrohammal verték ki az erdőből. Az állásában még kitartó ellenséges tüzérséget pedig Voigt Félix főhadnagy ágyúi késztették hátrálásra. A Bobichdandár csapatai az ellenség üldözését este 6 óráig folytatták, s Fajkürt alatt táboroztak le, amelyet elhagytak a császári csapatok. Ebben az ütközetben Klapka szerint a 28. honvédzászlóalj jelentős veszteséget szenvedett. Április 20-án az I. hadtest csapatai Jászfalura, 21-én Szentpéterre és 22-én Komáromhoz érkeztek. A teljes felmentéshez azonban délről is fel kellett számolni az ostromgyűrűt. A Dunán való átkeléshez, az április 12-én szétlőtt hajóhíd helyett Görgei talphidat (tutajhidat) rögtönöztetett, amely április 25 - 26 éjszakájára elkészült. Az ellenség ostromsáncainak az elfoglalására Knezic Károly ezredes parancsnoksága alatt a III. hadtestből 2 (Kiss-, Kökényessy-), az I. hadtestből pedig 3 (Sulcz-, Zákő-, Dipold-) dandár kelt át még az éjszakai órákban a Dunán. Feladatukat április 26-án reggelre teljesítették. Ezzel az ütközet még nem ért véget, mert időközben Komárom térségébe érkeztek Schlik altábornagy parancsnoksága alatt, a Pest-Budáról a nyugati határszélre visszavonuló császári főerők. Délutánig tartó heves küzdelem bontakozott ki, amelynek magyar részről az ágyúlövedékek kifogyása vetett véget. A 28. honvédzászlóalj reggel 5 órakor kelt át a talphídon. Az ütközetben a Dipold- és a Bobich-dandár Ószőnynél a magyar balszárnyat képezte. A csatatér a magyarok birtokában maradt, de az ellenfél zavartalanul folytathatta menetét Győr irányába.
