Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

tudtuk, hogy a hadosztály hadműveleti osztályának vezérkari tisztje,' motorkerék­párral átment az oroszokhoz. Persze sok mindent vitt magával. Nem anyagiakat. Hernádszurdokon volt a támogató tüzérosztály törzse. Tulajdonképpen jól alltunk, védelemben. Legalábbis azt hittük, amikor a jobb szárnyamról jelentették, hogy az éjjel a németek eltűntek. Biztos, hogy erre a parancsot kaptak. Mindent előre tudtak, de a helyzetet velünk nem közölték. Saját felelősségemre elrendeltem a visszavonu­lást. Ezredparancsnokom is ezt akarta. Hidasnémeti elé vonultunk vissza. Ott vet­tünk védőállást. Tüzérségünk már előttünk visszavonult Hernádszurdokból, mert látták a visszavonuló németeket. Hidasnémeti kastélyában lett a harcálláspontunk. Csak egy német utászcsoporttal találkoztam. Feladatuk: a köz- és vasúti híd felrob­bantása. Mondtam, hogy visszavonuló alakulatainknak még szüksége van a hídra, majd mi felrobbantjuk. Őrömmel visszavonultak, de papírt kértek. Adtam pecséttel. Emiatt maradt meg ez a híd. Úgyis mindegy volt. A Hernád nem képezhetett aka­dályt. Természetesen megkaptam a parancsot. Hidasnémetit védeni az utolsó csepp vérig. [...] Utóvédharcok. Sok veszteséggel. Mégis megállítottuk az ellenséget. Salgó Bandi, szemüveges segédtisztem egy villámgéppuska mellé feküdt. Sorozattüzére megtorpant az ellenség támadása. Huszár László őrnagy: A cigándi Tisza védelmi vonalat zászlóaljunk számára általában 4 km szélesség­ben utalták ki. A védőállások a partmenti házakban voltak kialakítva, így műszaki­lag is erősebbek voltak. A megszálló legénység helyzete is jobbnak tűnt, mint az elő­ző hónapokban. Az első vonal elé fektetett tüzérségi és gyalogsági zárótűz vonala hatásos volt. Ezen a területen közel egy hónapig védtünk. Ellenséges vállalkozások még a part szegélyét sem tudták megközelíteni. Veszteségünk az előzőekhez képest lényegesen kisebb volt. A tőlünk jobbra lévő alakulatnál november 20-án nagyobb szovjet és román erők Tímárnál átkeltek a folyón. Az erősen fedett, bokros partsza­kaszon egy 3-4 km széles sávban beásták magukat. Mivel a német felső vezetés a Ti­sza vonalát tartani akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el. Ehhez Kenézlő területén nagyobb, 10-12 üteg erejű tüzércsoportot vont össze. Ennek tüzét a nyíregyházi 78. tüzérosztály parancsnoka, Mogyoróssy László alezredes vezette, míg a lőelemeket dr. Bernáth Zoltán tartalékos tüzér hadnagy," bemérőtiszt állapí­totta meg. Az ellenséges tüzérség sem tétlenkedett. Pokoli tűzharc kezdődött. A tá­Palotás Pál(?, 1915. XII. 13- - ) vezérkari százados. 1944 októberében került a 24. gyaloghadosztály­hoz hadműveleti vezérkari tiszti beosztásba. 1945- január 22-én Rozsnyón állt át a szovjet csapatok­hoz. Dr. Bernáth Zoltán (Nyíregyháza, 1916. II. 16. - ) tartalékos zászlós, 1944 szeptemberétől tartalékos hadnagy. Tényleges katonai szolgálatát 1939- október 5. és 1941. október 5. között töltötte a nyír­egyházi Gábor Áron 6. tüzérosztálynál. Frontszolgálatot 1944 februárjától 1945 márciusáig előbb a 78/3-, majd 1944 augusztusától az újjászervezett 22/2. ütegben teljesített, majd Győr-Szabadhegyre vezényelték ütegparancsnoki iskolára. Az iskola állományával esett amerikai fogságba Ausztriában 1945- április végén. Német- majd franciaországi fogolytáborok után 1945. október végén tért haza. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom