Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

madást a 12/111. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Felzárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az ellenséget mely többszörös túlerőben volt- a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettéért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnek nagy ára volt, közel 30 %-os veszteséget szenvedtek. A Tisza-parti védelmi állásainkat november 25-én fel kellett adnunk, mivel az ellenséges erők Tokajnál a német védőállást áttörték és ezen a szakaszon is az ellenállást lehetetlenné tették. A Bodrog vonalát Sárospatak - Végardó nyugati szegélye között védte zászlóaljunk. A létszámban már erősen lecsökkent egységgel zárt, összefüggő védőállást csak a város előtti sávban tudtunk létesíteni. A Végardó felé eső területet támpontokkal és a köztük lévő hézagokat zárótűzzel és aknazárral biztosítottuk. Tekintve, hogy a szemben lévők a folyót könnyebb akadálynak ítélték meg, több alkalommal kísérelték meg az átkelést. Mindezek a vállalkozások azonban eredménytelennek bizonyultak. Tüzérségünk érzékeny veszteséget okozott. Bár fedezékeink többnyire a part menti házakban voltak telepítve, biztonságosak voltak, de mozgásunkat a védelmi álláson belül erősen bénították. így különösen az összeköttetést, utánpótlást, s a tájékozódást célzó megmozdulásokat vették tűz alá. így például Sefcsik Antal tartalékos zászlós," a zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnoka a megszakadt távbeszélő összeköttetés megszüntetésére hagyta el fedezékét, s ugyanezen a napon Ágoston László hadapród őrmester egyik géppuskás szakaszparancsnok az egyik géppuskás alegységnél mutatkozó hosszabb tűzszünet okának megvizsgálására lépett ki óvóhelyéről. Mindkét fiatal alparancsnok kötelességének lelkiismeretes teljesítése közben az erős tüzérségi tűznek lett áldozata. Sírjaik a sárospataki római katolikus temetőben a zászlóalj hősies és önfeláldozó helytállásának szomorú emlékei. De a védők ebben a védőállásban is rendfokozatra és fegyvernemre való tekintet nélkül a tőlük telhető legtöbbet adták. Nem rajtuk múlott, hogy a három hétig tartó eredményes elhárító küzdelem után ismét el kellett hagyni Sárospatak területét. Tőlünk északra, Sátoraljaújhelynél törték ál a védelmi vonalat. Részletek a 4/1., majd 12/1. zászlóalj harctéri naplójából. A naplót Sülé Sándor (Kerta, 1908. - ?) tartalékos főhadnagy, zászlóaljsegédtiszt vezette: November 5- 4 óra 30-kor igen erős tüzérségi tűz állásainkon és a zászlóaljparancsnok'" harcálláspontja körüli területeken. A Tisza túloldalán nagy ellenséges gyülekezés és készülődés az átkeléshez. Tüzünk az átkeléshez csoportosuló erőket szétverte, a hét gumicsónakba szálltakat pedig vízre bocsátás közben elsüllyesztette, Maár Gyula őrnagy katonai pályafutását illetően lásd 138- számú jegy/etet. Sefcsik Antal (Máramarosziget, 1915 - Sárospatak, 1944. XII. 15.) tartalékos hadnagy. 1944. márciustól december 15-i hősi haláláig a 12/11. zászlóalj távbeszélő szakaszparancsnoka volt. Szüle László százados katonai pályafutását illetően lásd a 128. számú jegyzetet. 102