Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Megsemmisül a tüzérosztály Sokszor az elemek is ellenünk esküsznek. Az egyik éjszaka olyan vihar tombolt, hogy felborította a konyhát, forgószele szétszakította a sátrakat, szekérponyvákat, az ártatlan kincstári felszerelési tárgyakon kívül hatalmas fa- és lemezdarabok repültek a levegőben. A kidőlt fák, fákról letört ágak életveszélyessé tettek minden mentőakciót. A szakadó esőben rövid idő alatt bokáig ér a földbevágott bunkeremben a víz, az egyik oldalfalára erősített polc leomlik, féltett holmimnak, ruhámnak nem találok egy száraz szögletet. De a keresgélésére nincs is időm, ott kell lennem a mozdonyállásban, ahol meg kell nyugtatnunk, le kell fékeznünk a lovakat. Tapasztalatból tudom, a fékezhetetlenné vált megvadult lovak egymást is letapossák. Ezt az égiháborút még nagyobb vihar követte. A szovjet csapatok újabb támadást indítanak. Ágyúik, aknavetőik szünet nélkül ontják a tüzet. A gyalogság jelzi, nem tartja megfelelőnek az üteg támogatását. Célt tévesztenek a lövéseink. A támadás második napján az osztályparancsnok, Mogyoróssy alezredes távbeszélőn felhívja és letolja Kiss Sándort. - A tegnapi nap folyamán gyalázatosan lőttetek! Egy lövedék sem ment oda, ahová a gyalogság kérte! Azonnal váltsd le az elsőtisztet! Hol van az a te sokat dicsért híres Bernáthod? Azonnal küldjed oda, vegye át az elsőtisztséget. Madarassy hadnagynak már a napokban meg kell érkeznie. Nem tekintettem megtiszteltetésnek a bizalmat. Nem éreztem jól magam a tüzelőállásban. Miért lennék én jobb? A lövegekkel nem lehet olyan egyszerűen lőni, mint egy puskával, gépfegyverrel. Nagy a szórásterület, könnyen mellé mennek a lövések. S a tiszt, ez estben az elsőtiszt a lövegek kezelőszemélyzetétől függ. Hiába jók a megadott elemek, a vezényszó, ha az irányzó nem állítja be megfelelően az irányzókészüléket. Egy hajszálnyi eltérés, a terepen egy kilométernyi mellélövésre vezethet. A szereplésem jól sikerült. A fiúk rendesen dolgoztak. Miután a dicséretet továbbadtam, az egyik lövegvezető tizedes megmondta őszintén: a csendes, rendes embernek jól lövünk, az, aki durva, goromba, erőszakos, hiába várja tőlünk, hogy célba találjunk. Egyre jobban foglalkoztatott a szabadság gondolata. Hiába ígérték meg nekem a szabadságot, csak akkor mehetek, ha megjön Madarassy hadnagy. Érthető, türelmetlenül várom már vissza. De nem jön. Pedig egyébként is szükség lenne rá. A szovjet csapatok erőteljesen támadnak. Érzékeny a veszteségünk. A tüzelőállásban négy tüzér sebesült meg, Soós hadnagy dobhártyája megrepedt. Soós hadnagy sebesülése azt jelentette, hogy hiába jön vissza Madarassy Miklós, mégsem mehetek szabadságra. A gyalogság hősiesen ellenállt, a már jó kiépített vonalon a támadás összeomlott. Kb. ötszáz szovjet katona esett fogságba. Német katonák kísérték őket hátra. Együtt éreztem velük. Mi lesz velük? Hányszor megalázták a német büszkeséget. Sajnálom ezeket az embereket. Ki tudja, hány száz km-t tettek meg egyfolytában,