Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Tankelhárításra küldve Sztaniszlauban. A menekülés forgatagában kettészakadt üteg Ha egy-egy harcoló katonai alakulat egysége az ellenkező irányba kívánt magának utat törni, nemegyszer kudarcot vallott. így kitért, kerülő utat keresett. Nem mintha a német katonák finomkodva kikerülték volna a menekülő „csőcseléket". Rájöttek, egy esetleges ellennyomás felszámolhatatlan torlódást okozhat. így is tanúja voltam egy-két kíméletlen jelenetnek, amikor a német katonák a fegyverük használatával fenyegették meg az egymást is korlátozó menekültekből álló tömeget. Az egyik német páncélos egy menekülő civil szekerét akkor taszította oldalra, amikor lesoványodott, gyatra lovaival az elkeskenyedő hídra kívánt felkapaszkodni. Az egyik ló elesett, alatta a rúd összetört, de összeroppant a szekér egyik hátsó kereke is. A jármű fél oldalra dűlt, valóssággal kifordította magából a benne kuporgó feleséget és gyermekeket. A parancs szerint a híd mellett, a folyó túloldalán kell tüzelőállásba mennünk. Feladatunk tan kel hárítás. Meg kell akadályoznunk azt, hogy szovjet tankok a folyó déli partja felől betörjenek a városba. Természetesen védenünk kellett a hidat is. A velünk való tankelhárítás elkeseredett lépése volt a hadvezetésnek. Jól tudhatták, legfeljebb egy-két lövést adunk le, a szovjet harckocsik gyorstüzelő lövegeikkel pillanatok alatt ártalmatlanná tesznek minket. De a parancs, parancs, végre kell hajtani. Csakhogy még az sem volt egyszerű feladat, hogy elfoglaljuk a kijelölt tüzelőállásunkat. Az utcákon alig lehet haladni, a híd körüli torlódás pedig leállít minden mozgást. Kiss Sándor félt, hogy ha általános menekülésre kerül sor, az üteg az országúton a menekülők végeláthatatlan menetoszlopába sem tud besorolni. Kiadja tehát a parancsot Soós Márton hadnagynak, hogy az úgynevezett vonattal, lőszerlépcsővel, málhát szállító szekerekkel, konyhával, igyekezzen besorolni a menekülő oszlopok valamelyikébe. így próbáljon átjutni a hídon, s a városon áthaladva nyugat felé menetelni. Addig meneteljen amíg tud, illetve, amíg parancsot nem kap a visszafordulásra. Miután a lövegekkel és az azokhoz tartozó lőszerkocsikkal a hídon keresztül nem lehetett átjutni a folyó északi partjára, Kiss Sándor kiadta a parancsot: a híd mellett neki a folyónak, át a medren és felkapaszkodni a túlsó partra, ahol a lövegeknek el kell foglalniuk az állásukat. A teljesen kimerült lovakkal a gyors sodrású folyó árjának a leküzdése lehetetlen vállalkozásnak tűnt. A mederben, a folyófenéken szikladarabokba ütköztek a kerekek. Az elakadást követően fújtak, táncoltak a lovak. Ha megálltak, remegett a lábuk. Se előre se hátra. Eközben itt-ott becsapott a folyóba egy-egy ellenséges lövedék is. Kárt ugyan nem okozott, de a lovakat még jobban megfélemlítette. Röviddel a parancs kiadását követően kudarcra jut minden félszakasz. Félig a folyóban, félig a szárazföldön, tehetetlen mozdulatlanságban minden löveg. Kiss Sándor nem nézi tétlenül a vergődést, a parancsnoki szakasz lovasaival megál-