Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

lapíttatja, hogy hol milyen mély a folyó, milyen a sodrása, hol a legalkalmasabb az átkelés, hol talál gázlót. Ezt követően emberi erő támogatásával megkezdődött a lövegek egyenkénti keresztülvitele. Az első löveg átszállítása másfél óráig tartott. Éppen a második átvontatásához fogtunk hozzá, amikor a felső parancsnokság letolja Kiss Sándort, hogy még nem foglalta el a tüzelőállást. Már régen támogatnia kellene a gyalogságot. De bármely pillanatban szovjet tankok is betörhetnek a városba, s az üteg úgy esik azok áldozatául, hogy egyetlen lövést sem adott le. Ha a híd tele van menekülő emberrel, akkor azoktól azt meg kell tisztítani, a hídon haladókat le kell seperni. Most a harcok és nem a sétálások idejét éljük. Az, aki a dörgedelmet hozta, eltávozott. Kiss Sándor nem sepertette le a hidat. Most már megfelelő tapasztalattal a többi löveget jóval könnyebben szállítottuk át a túlpartra. Mint bemérő tiszt segédkeztem Madarassy Miklós elsőtisztnek a lövegek párhuzamosításában. Az elsőnek átérkezett löveghez igazodott a többi. E közben az első vonal felől mindjobban megerősödött a harci zaj. A gépfegyverek kelepelésén felül mindjobban hallhatók a géppisztolysorozatok. Tudtuk, ha a szovjet erők áttörik az első vonalat, az ellenséges gyalogság megjelenik a folyó déli partján, s közvetlenül veszélyezteti a tüzelőállást. Kiss Sándor a lövegek védelmére Incze Lajos főtüzérrel felállíttatja az egyik géppuskát. Miután nem sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a hadosztály-tüzérparancsnokkal, az személyesen jön el a tüzelőállásba, s újabb parancsot ad. E szerint az est beálltával Sztaniszlautól északkeletre kell állást foglalnunk, feltéve, ha az a terület nem jut az ellenség kezére. Kiss Sándor kínos helyzetbe került. Az volt a feltételezése, hogy a szovjet csapatok újra áttörnek és tovább kell menekülnünk. Amennyiben ez bekövetkezik, előnyös, ha a nehezen mozgatható szekerei (országos járművei) már messze hátul vannak. Most viszont a helyzet másként alakult. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nincs további visszavonulás. Egy időre megmerevedik az arcvonal, itt megyünk újabb tüzelőállásba. Ez esetben a vonatra (lőszeres, málhás kocsikra, konyhára) itt lesz szükségünk. Azonnal intézkednünk kellett. Kiss Sándor megbízott, ugorjak nyeregbe, vessem magam Soós Márton után, s rendeljem vissza az általa vezetett ütegrészt. Miután a túlzsúfolt országúton nehezen lehet mozogni, nem vittem magammal mást, egyedül keltem útra. Nem kaptam kellemes feladatot akkor sem, ha arra gondolok, hogy távollétem ideje alatt elkerülhetem azt a tanktámadást, amelyet a szovjet csapatok a tüzelőállás ellen vezetnek. Hirtelen távozásomkor arra sem volt időm, hogy egy darab kenyeret vegyek magamhoz. Pedig reggel óta semmit sem ettem. A lovam is alig pihent valamit, az etetése is elmaradt. Feltételeztem, hogy Soós Mártonékat hamar utolérem. Tévedtem. Bár a menetelő oszlopsorok között itt-ott előrehaladhattam, végig lépésben kellett mennem. Az országúton a menekülők két, helyenként három oszlopban vonultak nyugat felé. Menekülésre kényszerített magyarok, lengyelek, németek. A menekülők messzi-