Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

fogolyba kétszer vágja belé a tűt, csak másodszorra tartja kielégítőnek a munkáját. Az én karomba pontosan beletalál. Ezzel viszont én nem vagyok megelégedve. Valami seszínű folyadékot pumpál belém, nem lehet ártalmas, a mi napig életben maradtam. Nem tudom, hogy mennyi ideig tartott karomon a duzzanat, nem járt az órám. Apám első világháborús óráját is kihoztam a frontra. Valami okból megállt, s elvittem az egyik gh-s tiszthez. Az hírlett róla, pompás óraszakértő. Miután a mester belenézett az órába, egy nagyot hümmögött. Sok tavaszt megért, de ilyen beteg órát még nem látott. Csak rám tekintettel vállalja a javítást. De csak ötven darab cigarettáért. Miután napi négy-öt cigarettát adnak a fogságban, horribilis volt a kikötött vállalkozási összeg. Mégis el kellett fogadnom az ajánlatot, nem válogathattam az órások között. Tizenöt darab cigarettát előre elkért, előlegbe. Csak cigarettázás közben tud dolgozni. Ezt el is hittem, de rájöttem, úgy is tud cigarettázni, ha nem dolgozik. Már negyedik alkalommal mentem el hozzá és még mindig nem készült el a javítással. Pedig már harminc cigarettámat szívta el előlegben. De semmi baj, majd megbeszéljük, mit fizetek utólag. A végén még örültem, hogy az ízeire szedett órát legalább visszakaptam. Életemnek ez volt az egyetlen olyan okulása, amelyért cigarettában fizettem a tandíjat. Igazságtalan volnék az öreg óráshoz, ha azt állítanám, hogy egyetlen csalója volt a tábornak. A hadifogság túlméretezett szabadidejében sokan rájöttek arra, hogy az embereket sokféleképpen lehet rászedni. Főleg a csereügyletek nyújtottak erre alkalmat. Pár darab cigarettáért kel el kesztyű, elnyűtt kártyáért télikabát, húsz dkg kenyérért töltőtoll. A tábori tőzsde ügyletkötői nem szívbajosak, nem szentimentálisak, ha módjuk van rá, az üzletfelekről nemcsak a ruhát, hanem még a bőrt is lehámozzák. A jelszó: kell vagy nem kell. Valósággal napi árfolyamok alakultak ki. Egy reggeli kenyéradag egyelő három darab magyar (cigaretta) sodrással, egyenlő két darab „Camel" amerikai cigarettával, a vacsorái pempő felével, a reggeli húsadaggal, ugyanez egy 220 oldalas könyv egy napi kölcsönzési díja, angol nyelvtankönyv két órai kölcsönadásának az ellenértéke stb. Én egyetlen csereüzletet bonyolítottam le. Egy német kéziszótárt vettem meglehetősen sok cigarettáért. Utólag mégis szégyelltem ezt a jogügyletet. Bár még mindig állandóan éhesen, de kezdtünk elfogadható polgári életet élni. Többen csak eddig bírták ki. Addig, amíg harcolni kellett az életért, fennmaradásért, a szervezetük kitartott, azt követően, hogy megszűnt a szervezet hadiállapota, kiengedték a kezükből azt, amit sikerült megtartaniuk. Az egyik öreg tartalékos főhadnagy mindig utoljára és futva érkezett az ebédosztáshoz. Egyszer, amikor a sorban álltam, hangosan gondolkozva feltettem a kérdést, hol lehet a sorvéges főhadnagy? Akkor mondta meg valaki, máról holnapra meghalt. Egy másik alkalommal megtudom, hogy az éj folyamán a szomszéd sátorban meghalt egy zászlós. A sátor minden tagját ismertem, legalábbis látásból, de nem tudtam