Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Breznóbánya, Bisztra, Lopej. Ismételten megtagadom az eskü letételét Szálas ira Derengő reggel érkeztünk Breznóbányára. Amikor leereszkedtünk a hegységből, csodálatos látvány fogadott. Fehér hótakaró fedte be az egész várost. A havon sehol egyetlen nyom sincs, közel, távolban egyetlen lélek sem látható, a végtelen csendben Csipkerózsikaálmát alussza minden, csak a magasba nyúló templomtorony figyelmeztet mutatóujjként: csitt, csendesen, ne zavard meg a város álmát, ne törd meg a csendjét, ne vágd fel a sima, fehér arculatát még az utakon sem. Mintha figyelmeztetésnek tettünk volna eleget, hangtalanul mentünk keresztül a városon. Halálosan fáradtak voltunk és a menetben ott volt egy halott és egy megbilincselt gyilkos. Breznóbányán a laktanyában töltöttük az éjjelt. Másnap már tovább megyünk a Garam völgyében. Valaska után nem sokkal útelágazáshoz érünk és itt jobbra befordulunk a Bystrianka völgyébe. Emlékezetem szerint négy-öt kilométeres út után elérjük Bisztrát. Bisztrán haladéktalanul tüzelőállásba megyünk. Kiderül, a tüzelőállás előtt a fő lőirányban áll az a meredeken magasba nyúló hegy, amelyről azt hittük, nem fog zavart okozni. Alaposan tévedtünk. Az első leadott lövéseinket felfogta a hegyoldal. Mégsem kellett máshová helyezni a tüzelőállást. Kiderült, a fő lőirány jelentősen eltér a tévesen megadott iránytól. A tüzelőállás háta mögött egy nagy parasztházat találtunk, ide került a szállásom és hosszú ideig itt lakott Jóny Viktor főhadnagy is. Közvetlen a lövegek mögött a löveg kezelőszemélyzetének is volt egy háza, amelyben kényelmesen kipihenhették magukat. Miként korábban mindig, a parancs most is ugyanúgy szólt. Azonnal el kell készítenünk a lövegek mellvédjét. Én viszont - Pócsi László igen helyes javaslatára - engedélyeztem a tisztálkodást, ruha, fehérnemű mosását. Hetek óta nem került erre sor, s félő volt, hogy a tetvek megeszik a tüzéreket. Hónapok óta meneteltünk, a felsőbb hadvezetés - vagy a szovjet haderő nem engedett egy napi pihenőt, a kezelők végképp kimerültek, már nem volt erejük ahhoz, hogy pihenés nélkül mellvédet emeljenek. Ennek érdekében jeget és megfagyott sziklát csákányozzanak. Eddig minden esetben, amikor új tüzelőállást foglaltunk el, azonnal elkészítettük a mellvédet is. Miután majdnem minden nap új állást kellett kiépítenünk, ez a sziklás talajon rendkívüli erőkifejtéssel járt. Feltehetően most is hamar tovább megyünk, vállaltam a kockázatot - most nem lövegállást készítünk, hanem ruhát tisztítunk. Attól nem kellett félnem, hogy a tüzérosztály parancsnoka megsejti a parancs megszegését, miután a tüzérosztály minden esetben jóval hátrább tartózkodott a frontvonaltól. Az érkezést követő nap reggelén hívnak a távbeszélő készülékhez. Siettetnek, mert Mogyoróssy László alezredes, osztályparancsnok kíván velem beszélni. - Hadnagy úr - kezdi Mogyoróssy László alezredes - mit csinálnak a kezelők a tüzelőállásban?