Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

menekülnie kell. A szovjet erők szinte feltartóztathatatlan általános támadást indítottak, sok helyen már át is törték a vonalat. A mi frontszakaszunk előtt román csapatok gyülekeznek, ezek is támadásra készülnek. Ha ezek is rohamra indulnak, jóformán nincs erő, ami feltartsa őket. Jóny Viktor értesülése szerint a magyar hadvezetőség segítséget kért a németektől, s azok megígérték a támogatást, de erre nem lehet számítani, a németeknek maguknak is éppen elég bajuk van. Mindenesetre az üteg készüljön fel arra, hogy bármely pillanatban hanyatt-homlok menekülni tudjon. Meddig mehet ez így tovább? Egy hadsereg meddig bírja idegekkel az örökös viszszavonulást? Az utolsó idők eseményei most már nagymértékben demoralizálták a katonákat. A tüzelőállásban azon gondolkoztunk, mi lesz, ha a szovjet hadsereg elönti az előttünk lévő síkságot. Nem sok esélyünk lesz a menekülésre. A szovjet könnyen mozgó alakulatok végigfuthatnak a síkságon, a lassan mozgó ütegünket elvághatják a többi seregrésztől. Értesülünk, hogy megindult az előttünk álló román gyalogság is. A német segítség pedig sehol. És ekkor, valahonnan jó messziről mindig erősebb zümmögést hallunk. Hamar felismerjük. Igen, repülőgép-berregés ez, egy erős repülőgép-kötelék közeledik északnyugat felől. Vajon milyen nemzetiségű? Ha szovjet, akkor ezen a belátható terepen elvesztünk. A gépek nagy magasságban elmennek a fejünk felett. Tőlünk kb. öt-hat km távolságra, teljesen váratlanul zuhanni kezdenek. Mint a héják, úgy csapnak le az első vonalbeli románokra. Szinte egybefolyó morajlásként, dübörgésként hatnak a bombázások. Nyomukban tűz- és füstoszlop tör a magasba. A gépek felemelkednek, megtesznek egy kört és újra lecsapnak. Ezt megismétlik többször. A románok elálltak a támadási szándékuktól. Igen jelentős veszteséget szenvedhettek. Mi is biztosak voltunk abban, hogy ezen a frontszakaszon nem fenyeget egy ideig a támadás veszélye. Keményedik az idő, nő a hideg, a hiányos öltözékű tüzérek nagyon sokat szenvednek. Ezen felül a szovjet tüzérek belőtték a tüzelőállásunkat, további tekintélyes veszteségre számíthatunk. Jóny Viktor hozzájárult ahhoz, hogy megváltoztassuk a tűzelőállásunk helyét. Tudomásul vette, hogy Krasznahorkaváraljára viszem a tüzelőállást. Az állami erdészet gyümölcsöskertjébe, amelyik az erdészházzal a falu déli részén fekszik. Az erdészházban, a nagy épület egyik szobájában a tüzérek pompás elszállásolást kaptak. Milyen különbség ez, ha a száraz, világos szobákat a nedves, büdös, sötét, kicsi bunkerekhez hasonlítom. Szegény Harsányi Imre súlyos sebesülése, egy löveg telitalálata volt szükséges ahhoz, hogy az osztályparancsnok is belássa, meg kell változtatnunk a tüzelőállás helyét. Az egész üteget az foglalkoztatta, mi van a megsebesült Harsányi fiúval. A testvére helyét nem találva úgy járt-kelt, lézengett a tüzelőállás körzetében, mint egy alvajáró. Pócsi László szívesen fogadott javaslatára elküldtük Rozsnyóra. Addig maradjon a kórházban, amíg ezt szükségesnek tartja. A Harsányi fiú már estefelé visszaérkezett. Arcán leírhatatlan szomorúság.