Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15—Budapest, 1970. május 25.) Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte, utána ugyanott szerzett tanári oklevelet, majd zeneesztétikai diplomát. A háború után egy ideig Debrecen kulturális tanácsnoka volt, majd a Magyar Nemzet rovatvezetője lett. 1957-től haláláig a Muzsika című folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. Költői pályáját a 40-es évek végén, az 50-es évek elején, nagyon nem szerencsés időben kezdte. Versei erősen magukon viselik a kor politikai eszméinek, elsősorban a dogmatizmusnak a hatását, s a sematizmus és hurráoptimizmus jegyeit. Ezt hamarosan maga is felismerte és költőként teljesen elhallgatott. Művei: Szabad életünk törvénye, 1950; Mitra, 1951; Az élet hase, 1953; Útinapló, 1968. Irodalom: Raies István: Gyászbeszéd. Muzsika, 1970. Koczogh Ákos: Búcsú Asztalos Sándortól. Muzsika, 1970. TISZANAGYFALU Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28—Hanva, 1868. július 30.) Tompa nemcsak Laskodon nevelősködött megyénkben, hanem Szabolcs községben is, a Szemere-családnál. Szemerééknél ismerkedett meg Bónis Barnabásné Pogány Karolinával, aki művelt, költészetért rajongó, művészetpártoló asszony volt. Nyírpazonyban született 1821. február 18-án, tehát négy évvel fiatalabb volt Tompánál. Egészen fiatalon ment férjhez Bónis Barnabás tiszanagyfalui földbirtokoshoz. Házasságuk azonban boldogtalan volt. Az asszony a művészetekben és a jótékonykodásban keresett vigasztalást a maga számára. Azonnal felfigyelt Tompa tehetségére, s ettől kezdve szívesen látta őt Tiszanagyfaluban, saját otthonában is. Egy Tompához írt későbbi levele közös csónakázás emlékét is idézi. A boldogtalan földbirtokosasszony és a szegény papnövendék között rendkívül szoros barátság (talán szerelem?) alakult ki, amely a költő távozása után is megmaradt. Tompa elküldte verseit Bónisnénak, első két kötetét is pártfogó barátnőjének ajánlotta. Levelet is többször váltottak, akkor is, amikor Tompa már rég megnősült, s Bején, Keleméren és Hanván lelkészkedett. Pogány Karolina végrendeletének írása közben sem feledkezett meg róla. Ismerte a költő nehéz anyagi körülményeit, ezért száz hold földet hagyott Tompa fiára. A széplelkű asszony 1855-ben, nagyon fiatalon, 34 éves korában halt meg. Temetésén