Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

A család rabbinak szánta, de szülei korai halála után a sorsa másként alakult. 19 éves korában teljesen árván maradt, nem volt senki, aki gondoskodjon róla. Evekig házitanítóskodással tartotta fenn magát. Ilyen minőségben került az 1860-as években Mátészalkára is. A Szalkay családnál nevelősködött. A família eredetileg a Schwartz névre hallgatott, de az első zsidó családok közé tartozott Magyarországon, amelyek nemességet kaptak. Míg korábbi szolgálati helyein többnyire csak rövid időt töltött, a Szalkay családdal szorosabb kapcsolatba került, így később is lejárt Mátészalkára nyaranta látogatóba és egy kis pihenésre. Fontosabb művei: Zsidó dalok, 1868; Mese a varrógépről, 1884; Kiss József összes költeményei, 1897; Levelek hullása, 1908; Legendák a nagyapámról, 1911; Tüzek, 1961. Irodalom: Krúdy Gyula: Kiss József — tanulmányok. In: írói arcképek, 1957. Komlós Aladár: Előszó. In: Tüzek, 1961. Nyéki Károly: Kiss József és Mátészalka. Kelet-Magyarország, 1982. szept. 11. Papp Artúr (Mátészalka, 1849. március 27—Mátészalka, 1891. május 4.) Papi családból származott. Iskolai tanulmányait szülővárosában és Szatmáron, a teológiát Debrecenben és Bécsben végezte. 1871-tól '87-ig apja mellett szolgált segédlelkészként, majd 1887-ben ő lett Mátészalka lelkésze. Egyházi cikkei mellett rendszeresen írt novellákat is, amelyek főként az Üstökös, a Szatmar megyei Közlöny és az Igazmondó hasábjain jelentek meg. Önálló művei: Tavaszi virágok. (Összegyűjtött beszédei), Nagykároly, 1878; A mátészalkai ev. ref egyház története. Szatmar, 1883. Irodalom: Új Magyar Amenas, 518.1. Szomory Dezső (Budapest, 1869. június 2—Budapest, 1944. november 30.) Hosszú ideig tipikusan pesti írónak tartották, aki talán egész életében sem mozdult ki a Kiskörút által határolt városrészből. Esetleg még Párizst emlegették vele kapcsolatban, ahol — a katonai behívás elől szökve — valóban hosszú időt töltött élete első felében. Egy róla szóló szellemes életrajzi tanulmány nyomán a mesterséges paradicsommá alakított toronyszoba lakójának legendája övezte alakját. Az Irgalom hegyén című válogatott novelláskötetének (1964) és Réz Pál kismonográfiájának