Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

(1971) megjelenése után azonban hirtelen kiderült, hogy nemcsak személyében, hanem írásaiban is nagyon sok szálon kötődik a vidékhez, Mátészalkához és környékéhez, a Szamoshoz és a Krasznához. O maga ugyan már valóban Pesten született, apja azonban ÇV/eisz János vagy Jónás) Mátészalkán látta meg a napvilágot, s gyermekés ifjúkorában még Szomory is nagyon sokat vakációzott a szálkai és kérsemjéni rokonoknál. Érdekes, hogy ezek a fiatalkori élmények többnyire az öregedő Szomory műveiben jelentek meg, főként a Levelek egy barátnőmhöz (1927), a Gyuri (1932), az Emberi kis képeskönyv (1936), a Kamarazene (1937) és Az Irgalom hegyén (1964) című kötetekben. írásaiban gyakran egyenesen szülőföldjének nevezi Mátészalkát és környékét. Oldalszámra lehetne idézni megható, nem egyszer szinte a Krúdyéhoz mérhető, gordonkázó emlékeit és gyönyörű lírai vallomásait. ízelítőül elég talán egyetlen részlet A szőke Zizi című novellából: „Még sípol ez a kis vonat, még döcög is sokáig, s aztán, hirtelen, itt vagyok Szamosligeten, otthon! Ahogy kiszállok, s leugranék a lépcsőn, megbotlom és elvágódom. A kis bőröndöm kiröpül a kezemből. Valaki felszedte már, hozza felém, s lehajol hozzám, amint térdelek a porban. Maga a református pap, aki megismer, fölemel magához, s megölel, igazi evangélista! — Nincs semmi baj ! — mondja. — Semmi, kérem, köszönöm, jelképes dolog az, hogy térdre esem, amint szülőföldemre érek. így kell annak lenni, s még csak nem is fáj a térdem." S ez a szimbolikus térdreesés sokszor ismétlődik Szomory Szatmárhoz kötődő írásaiban. A fővárosban élt, valóban egy toronyszoba lakója volt, az igazi otthont azonban mindig is Szatmar jelentette számára. Név szerint Mátészalkát, Kérsemjént, Fehérgyarmatot, Nábrádot és Matolcsot emlegeti leggyakrabban, máskor fiktív helyneveket ír ugyan, mint Szamosliget, Gatály, Szamosszög, Szamoszug, Szamosérd, ezeket azonban többnyire nagyon is könnyű azonosítani a valóságos településekkel, az ifjúkor elsüllyedt, de álmaiban örökké élő paradicsomának helyszíneivel. Irodalom: Kellér Andor: író a toronyban. Bp. 1958. Réz Pál: Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1971. Nemeskürty István: A hátsó polcról. Szomory Dezső: Emberi kis képeskönyv. Élet és Irodalom, 1982. április 23. Hamar Péter: Szomory Szatmárban. Szabolcs-szatmári Szemle, 1988. 1. Ambrus Balázs (Mátészalka, 1887. október 16—Szabadka, 1941. december 17.) Családi neve Herman Károly volt. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte. 1910-ben Budapesten orvosi diplomát szerzett. 1914-ben Szabadkán lett röntgenológus. Szakmájában is elismert tekintély volt. Többször tartott előadást külföldi orvosi kongresszusokon is (Bécs, Berlin, München). Tanulmányai jelentek meg német, angol és francia szaklapokban.