Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Komócsy József (Vencsellő, 1836. március 25—Budapest, 1894. június 19.) Apját korán elveszítette, öt testvérével édesanyjára maradt. Középiskolai tanulmányait Szatmáron kezdte, de magatartása miatt kizárták a gimnáziumból. Egy ideig inaskodott, de magánúton közben is tanult, így végül tanítói oklevelet szerzett. Técsőn, Szatmáron, Ungváron majd Pesten tanított. Diákkora óta írt, első versei azonban csak 1863-ban jelentek meg Arany János Koszorú című folyóiratában. 1868-ban a Hírmondó című képes politikai lap munkatársa lett, de írt a Hölgyfutárba a Napkeletbe, a Képes Világba is. Könnyed, többnyire humoros hangvételű verseit szívesen fogadták, gyakran szavalták, a korszak egyik legnépszerűbb költője volt. 1875-ben alapító tagja, majd elnöke lett a Petőfi Társaságnak, 25 éves írói jubileuma alkalmából Benczúr Gyula festette meg arcképét. Sírjára a Kerepesi úti temetőben, a Petőfi Társaság megbízásából 1903-ban Zala György készítette el mellszobrát. Amilyen népszerű volt életében, olyan gyorsan merült feledésbe halála után. Az irodalomtörténetekből már régen kikopott, csak a lexikonok őrzik még legfontosabb adatait. És Krúdy néhány írása, aki gyakran emlegette a bohém íróelődöt. Tőle tudjuk azt is, hogy a vendéglősök róla nevezték el a Komócsy-vesepecsenyét. Fontosabb művei: Komócsy József költeményei. Pest, 1868; A nyeglék (Szatíra). Pest, 1869; Szerelem . könyve, 1883; A magyar Szion dicsősége, 1886; Ünnepi versek és rigmusok, 1891. Irodalom: Deák Gyula: Komócsy József emlékezete. Ungvár, 1912. Krúdy Gyula: Komócsy József. írói arcképek. 1957. Krúdy Gyula: A vendéglók költője. U. o. Cserhát József (Balsa, 1915. március 20—Románia, 1969. augusztus 6.) Az eredetileg Cserpák névre hallgató család 1920-ban az apa balesete miatt Vencsellőre költözött, ahol nyolc évig laktak. A gyermek itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd innen járt be a nyíregyházi polgáriba. Verseiben Vencsellőt is gyakran emlegeti (A balsaiföld stb.). Lásd még: Balsa, Nyíregyháza. Irodalom: Futaky László: Cserhát József: Alszik a szarvas. Szabolcs-szatmári Szemle, 1976. 2.