Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

VIT KA Lauka Gusztáv (Vitka, 1820. július 19—Nagybecskerek, 1902. augusztus 23.) Szülőhelyéről korán elkerült. 3 éves korában Erdődre költöztek. Szatmárhoz azonban mindvégig ragaszkodott. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, Szatmáron és Kassán végezte, majd Pesten folytatott bölcsészeti és jogi stúdiumokat. Apja kívánságára mégis gazdatiszt lett a Károlyi uradalom erdődi és vállaji birtokán. Az irodalom azonban már akkor is jobban érdekelte, s 1840-ben, egy versének megjelenése után véglegesen búcsút mondott a mezőgazdaságnak. Pesten eleinte a Közlemények című lap segédszerkesztője volt. Bekapcsolódott az újat akaró ifjúság mozgalmaiba, barátságot kötött Petőfivel, akit többször elkísért szatmári útjaira! Ilyenkor Petőfi több alkalommal is náluk vendégeskedett Erdődön. Művei a Regélő, az Életképek, a Pesti Divatlap hasábjain jelentek meg. 1848ban Charivari címen maga is folyóiratot indított. Ez volt az első élclap Magyarországon. Részt vett a szabadságharcban, ezért a bukás után egy ideig bujdosnia kellett. Nagyon termékeny író volt, de különösen humoros írásaival szerzett népszerűséget. 1876-ban a Petőfi Társaság egyik alapító tagja volt. 1882-ben Nagybecskerekre hívták meg levéltárnoknak. Utolsó éveit ott töltötte, ott is halt meg. Fontosabb művei: Versek, 1841^5, 1846; A régi jó világ, 1863; Költemények, 1864; Újabb novellák, 1874; A múltról a jelennek, 1879; Annyi küzdelem után, 1899. Irodalom: Molnár József: Petőfi és baráti köre Szatmárban. Szabolcs-szatmári Szemle, 1973. 1. Szana Tamás: Lauka Gusztáv. Koszorú, 1879. Miklós Elemér: Egy elmosódott pályakép. Arcképvázlat Lauka Gusztávról. Üzenetek félárnyékból. Nyíregyháza, 1993. Doby Antal (Vitka, 1826. október 8—Homonna, 1908. január 25.) Nem szépíró volt, hanem családtörténész, s ehhez is meglehetősen kacskaringós úton jutott el. Anyját korán elvesztette, nagyszülei nevelték. Beregszászon és Szatmáron volt szabóinas. Felszabadulása után sokfelé megfordult. A márciusi forradalom Pesten érte. Vasvári Pál gerillacsapatában vett részt a szabadságharcban. Meg is sebesült. Világos után szülőfalujában bujdosott, majd Tiszaújlakon telepedett le, ahol szabóként dolgozott. Minden keresetét közművelődési célokra használta fel. Előbb Tiszaújlakon, majd Vitkán közkönyvtárat alapított.