Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

LÖVŐPETRI Gesztelyi Nagy László (Lövőpetri, 1890. november 12—Budapest, 1950. november 2.) Mindkét részről régi református papi családból származott. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot és a jogot a sárospataki református kollégiumban végezte. 1916-ban Kolozsvárott szerzett diplomát. Irodalmi érdeklődése korán jelentkezett, már VIII. osztályos korában elnyerte az Akadémia Kazinczy-jutalmát. Joghallgatóként kezdett agrárpolitikával foglalkozni. 1917-től öt éven át a Gazdaszövetségben dolgozott. 31 évesen nevezték ki a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara igazgatójává és a Magyar Róna című lap felelős szerkesztőjévé. 1939ben a kiskőrösi választókerület országgyűlési képviselője lett. 1946-ban koholt vádak alapján a népbíróság börtönbüntetésre ítélte, kiszabadulása után pedig nyugdíjazták. Rendkívül termékeny szakíró volt. Negyvenöt könyve, közel 200 tanulmánya és több mint háromezer kisebb cikke jelent meg. Munkássága a falukutató népi írók szociográfiai írásaival, elsősorban Erdei Ferenc műveivel mutatja a legközelebbi rokonságot. Az Alföld és a tanyakérdés főként az ő írásai révén került a korszak társadalmi érdeklődésének középpontjába. Fontosabb művei: Az Alföld gazdasági jövője. Bp., 1924; Magyar tanya. Kecskemét, 1927; A magyar tanyakérdés. Kecskemét, 1927; A tanyavilág élete. Kecskemét, 1930; A mezőgazdasági munkáskérdés. Bp., 1932; A falu és a föld útja. Kecskemét, 1940; Népfőiskola. Szeged, 1940; Széchenyi. Kecskemét, 1941. Irodalom: Országgyűlési Almanach az 1939—44. évi országgyűlésről. Bp., 1940. Magyar Agrártörténeti Életrajzok. Szerkesztette: dr. Für Lajos és dr. Pintér János. Bp., 1987. MÁND Gáti István (Mánd, 1749. április 8—Szatmar, 1843. február 17.) Papi családból származott. Iskoláit Sályiban, Sárospatakon, Losoncon és Debrecenben végezte. Később a bécsi egyetemen is tanult. Egy ideig tanító volt, majd lelkész lett. Többek között Huszton, Máramarosszigeten és Szatmáron szolgált, 1800-tól mint esperes. Állandó munkatársa volt az egyházi lapoknak, de verseket is írt.